Sőth Lászlóné: Hagyatéki eljárás. 1960-2001 (Budapest, 2002)

ELJÁRÁS A KÖZJEGYZŐ ELŐTT 23 a) A Ptk. 653. §-a szerint a végrendelet érvénytelenségére, illetőleg hatálytalanságára csak az hivatkozhat, aki az érvénytelenség, illetőleg a hatálytalanság megállapítása esetében maga örököl, vagy tehertől mentesül. A közjegyző hivatalból köteles megvizsgálni, hogy van-e végrendelet, a hagyatéki eljárás során bemutatott okirat egyáltalán végrendeletnek tekinthető-e. Ha ugyanis az örökhagyó után végintézkedés maradt, az öröklés rendjét ez határozza meg, míg ellenkező esetben az öröklés rendjére a törvény az irányadó [Ptk. 599. § (2) bek.]. A Ptk. nem szabályozza kifejezetten, hogy az írásbeli magánvégrendeleti minőséget milyen ismérvek alapján lehet megállapítani. A Ptk.-nak a végintézkedésen alapuló öröklésre vonatkozó szabályai csak afelől rendelkeznek, hogy a végrendelet érvényességéhez és hatályosságához alaki és tartalmi szempontból, valamint a végrendelet alkotójának akarata szempontjából milyen kellékek szükségesek. A Ptk.-nak a végrendeletre és a végrendelet tartalmára vonatkozó LIII. és LIV. fejezeteiből azonban következtetni lehet a végrendelettel mint okirattal szemben támasztható alapvető követelményekre. Ezek szerint legalább két követelménynek kell megfelelnie az okiratnak ahhoz, hogy egyáltalán végrendeletnek legyen tekinthető: 1. külsőleg az örökhagyótól származóként jelentkezzék. Megbízott útján végintézkedést tenni nem lehet, a végrendelet a legszemélyesebb ügyletek közé tartozik [Ptk. 623. § (2) bek.J. Az okiratból tehát ki kell tűnnie, hogy az örökhagyótól származik; 2. halálesetre szóló nyilatkozatot tartalmazzon, amelyből a végrendeleti minőség kitűnik. Magában kell foglalnia tehát az örökhagyó vagyonára vagy annak egy részére vonatkozó jogutódlást tartalmazó rendelkezést és az örökös személyének megjelölését, illetőleg az öröklésből való kizárást vagy kitagadást. E két feltétel bármelyikének hiányában az okirat végrendeletnek nem tekinthető. Csak e két együttes feltétel meglétében vizsgálhatja a közjegyző azt, hogy a végrendeletnek minősülő okirat érvényes vagy hatályos-e. Kifogásolhatóság esetében a 6/1958. (VII. 4.) IM rendelet 52. §-ának (3) bekezdése értelmében a közjegyző köteles erre az érdekeltek figyelmét felhívni. Ha az érdekeltek tájékoztatás után sem emelnek kifogást a végrendelet ellen, az említett kettős feltételnek megfelelő okirat alapján végrendeleti öröklésnek van helye. b) A Ptk. 653. §-a értelmében a végrendelet érvénytelenségét (és hatálytalanságát) hivatalból nem kell vizsgálni, hanem csak akkor, ha arra az érdekelt hivatkozik. Ez a hivatkozás - amint erre a miniszteri indokolás is utal - történhet úgy, hogy az érdekelt a végrendelet érvénytelenségének megállapítása iránt pert indít, vagy úgy, hogy az ellene indított perben az érvénytelenségre védekezésként hivatkozik. Ebből következik, hogy ha a végrendelet - beleértve a szóbeli végrendeletet is alakilag fogyatékos vagy akarathibás is, nem tekinthető jogilag létre nem jöttnek, mert joghatások fűződhetnek hozzá attól függően, hogy az érdekeltek vagy azok valamelyike a fogyatékosságból származó igényét érvényesíteni kívánja-e. Az alaki fogyatékosságban vagy akarathibában szenvedő végrendelet érvénytelen ugyan, ez azonban az érvénytelenségnek olyan sajátos (relatív) formája, amely csak kifogás esetén vehető figyelembe, hivatalból nem. Ennek további következménye, hogy a végrendeletet csak az érvényesített megtámadási ok alapján és csak a perben álló felek egymás közötti viszonyában (inter partes) lehet érvénytelennek nyilvánítani, és - az esetleges félreértések kiküszöbölése végett - szükséges az, hogy ez az ítélet rendelkező részében kitűnjék.