Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 11. kötet, 1986-1989 (Budapest, 1990)

A tulajdonostársak az ingatlant társasházzá alakították át. Ennek eredményeként az I—II. r. alperes tulajdonába került a 10 069/A/l. helyrajzi számú, két szobából és mellékhelyiségekből álló öröklakás az alperesi előtérrel, lejáróval és kamrákkal, valamint a közös tulajdonban maradt ingatlan 45/1000 tulajdoni illetősége. A 10 069/A/2, helyrajzi számú, három szobából, mellékhelyiségekből álló, kétszintes öröklakás, valamint a közös tulajdonban maradt ingatlan 45/1000 illetősége fele részben a Magyar Állam, fele részben pedig az I—II. r. alperes tulajdonába került. Az I—II. r. alperesek tulajdoni illetőségének L. S. és L. S.-né voltak a haszonélvezői. A fszt. 2. szám alatti öröklakást a felperesek használják. A II. r. alperes lakhatását hozzátartozói tették lehetővé, mert korábban ők voltak az egész ingatlan tulajdonosai. A felperesek 1983. június 24. napján kelt szerződéssel megvásárolták az általuk használt öröklakás fele részét a Magyar Államtól. A felperesek keresetükben kérték a közös tulajdon megszüntetését olyan módon, hogy magukhoz válthassák 250 000 Ft ellenértékért az I—II. r. alperes tulajdoni illetőségét. Az HL r. alperes nem ellenezte a közös tulajdon ilyen módon történő megszüntetését, de az ellenértéket beköltözhető forgalmi érték szerint kérte megállapítani. Az ingatlanforgalmi szakértő véleménye szerint a perbeli öröklakás beköltözhetően számított forgalmi értéke 1 036 000 Ft, amelyből az 1/2 részre 518 000 forint esik. A szakértő megállapítása szerint a lakottan számított forgalmi érték a beköltözhetően számítottnak 60%-a. A per tartama alatt L. S. és L. S.-né a haszonélvezeti jogáról lemondott, ezért a felperesek az ellenük indított keresettől elálltak, és a bíróság a pert a Pp. 157. §-ának e) pontja alapján megszüntette. Az elidegenítési-terhelési tilalom jogosultjai nem ellenezték a kereset teljesítését. Az első fokú bíróság a felperesek által kért módon megszüntette a közös tulajdont. Az I—II. r. alperes tulajdoni illetőségét 311 000 forint ellenérték fejében a felperesek tulajdonába adta. Az első fokú bíróság a megváltási ár összegét lakott érték szerint határozta meg. Álláspontja szerint az I—II. r. alperes tulajdonszerzésének időpontjában a felperesek használták az ingatlanrészt, az alperesek (I—II. r.) lakott állapotban és lakott érték fizetésével vásárolták meg a 75/100 tulajdoni illetőséget. Ez a lakottság jelenleg is fennáll. Ilyen körülmények között méltánytalan eredményre vezetne, ha az I—II. alperes beköltözhetően számított megváltási árhoz jutna. Az ítélet ellen az I—II. r. alperes fellebbezett a lakott értéken történő számítás miatt. A másodfokú bíróság ítéletével elutasította a felperesek keresetét. A másodfokú bíróság álláspontja szerint lakott érték mellett való megszüntetésre nincs alap. Az I—II. r. alperes pedig arra az esetre, ha a közös tulajdon nem beköltözhető áron kerülne megszüntetésre, a kereset elutasítását kérte; a felperesek a fellebbezési tárgyaláson úgy nyilatkoztak, hogy beköltözhető áron nem kérik a közös tulajdon megszüntetését. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. Helyes a másodfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy az ingatlan forgalmi értékét a közös tulajdon megszüntetésének időpontjában meglevő állapot szerint kell meghatározni. Arra is helyesen utalt, hogy a megváltási ár meghatározásánál nem attól függően kell beköltözhető vagy lakott értékkel számolni, hogy a megváltási árra jogosult tulajdonszerzésének időpontjában az ingatlan beköltözhető vagy lakott volt. A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 10. számú állásfoglalása általános szabályként írja elő, hogy ha a megváltásra a bennlakó tulajdonostárs lesz köteles (illetőleg jogosult), neki kell viselnie a bennlakás értékcsökkentő hatását. Ez alól az általános szabály alól maga az állásfoglalás is kivételeket tesz méltánylást érdemlő és egyéb olyan esetre, amikor nem lenne igazságos, hogy a bennlakó viselje a saját benn95