Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 11. kötet, 1986-1989 (Budapest, 1990)

lakásával járó értékcsökkenés minden következményét. Ez az állásfoglalás azonban nem tartalmaz minden esetre irányadó útmutatást, ezért mindig az adott eset körülményeinek vizsgálata alapján lehet megállapítani, hogy van-e olyan méltányolandó körülmény, amely az általános szabálytól való eltérést indokolja. A jelen esetben nem indokolt, hogy a bennlakásuk értékcsökkentő hatását kizárólag a felperesek viseljék. A felperesek ugyanis bérlőként laktak a perbeli öröklakásban, ennélfogva használati joguk az egész lakásra kiterjedt. Az ingatlanrész megvásárlását követően pedig az ingatlan fele részét mint tulajdonosok használták, a másik fél rész használatára pedig bérleti jogviszony folytán voltak jogosultak. A felperesek használati joga tehát korábban is és a közös tulajdon megszüntetésének az idejében is kiterjedt az egész lakásra. Az alpereseket ezzel szemben ezen a lakáson soha nem illette meg a használat tényleges gyakorlásának a joga, mert az ingatlan(részt) a felperesek által lakottan vásárolták meg, ezért a felperesek nem vontak el tőlük használati jogot. Az öröklakás értékesítése esetén is a felpereseket az eladási árból nyilvánvalóan magasabb összeg illetné meg, mint az I—II. r. alperest, feltéve, hogy a felperesek az ingatlanból kiköltöznek. Ennek az az oka, hogy a felperesek a tulajdonjog mellett az ingatlan tényleges használati jogát is a vevőnek adnák, szemben az alperesekkel, akiket ilyen jog gyakorlása korábban sem, de jelenleg sem illet meg. Ha pedig a felperesek által lakott állapotban kerülne az ingatlan értékesítésre, a vételár a lakott értéknek felelne meg. A közös tulajdon megszüntetése esetén sem kerülhetnek az alperesek kedvezőbb helyzetbe, illetve a felperesek hátrányosabb helyzetbe. Amennyiben a felperesek beköltözhető forgalmi értéken lennének kötelesek megváltási árat fizetni, az I—II. r. alperes olyan ellenértékhez jutna, mintha a használati jogát is átadnák a felpereseknek, jóllehet ilyen joggal soha nem rendelkeztek. Az első fokú bíróság járt el helyesen, amikor ezekre a körülményekre tekintettel a lakott értéket vette figyelembe a megváltási összeg meghatározásánál. A felperesek több évtizede fennálló jogcímes lakáshasználata kellően indokolja, hogy a PK 10. számú állásfoglalásban a bennlakás értékcsökkentő hatásával kapcsolatban kifejtett általános elvtől a bíróság eltérjen. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az első fokú bíróság ítéletét helyben hagyta a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján. A perköltség tárgyában nem kellett rendelkezni, mert a felpereseknek a másodfokú eljárásban igazolt költségük nem merült fel (P. törv. I. 20 737/1985. sz., BH 1986/6. sz. 229.). 90. A közös tulajdon megszüntetésénél a lakottságból eredő értékcsökkentő hatást nem lehet a bentlakó tulajdonostársra hárítani, ha ez méltánytalan eredménnyel járna. Ha az állapítható meg, hogy a bentlakó tulajdonostárs jelentős anyagi áldozatvállalással tette az ingatlant beköltözhetövé, s az ingatlan forgalmi értéke ennek folytán emelkedett, az értékemelkedés előnyét nem élvezheti az a tulajdonostárs, aki az eredetileg is lakott ingatlan beköltözhetősége érdekében semmilyen anyagi áldozatot nem vállalt [Ptk. 148. § (2) bek.,PK10. sz.]. (P. törv. I. 20 089/1985. sz., BH 1986/1. sz. 15.) 91. Azokat az eseteket, amikor a közös tulajdon megszüntetése a többi tulajdonostárs jogait vagy törvényes érdekeit sérti, nem lehet kimerítően felsorolni. Ilyen lehet az, hogy valaki megszerzi a közös tulajdonban álló ingatlan egy hányadát, és rövidesen a közös tulajdon megszüntetése iránti perrel lép fel az anyagilag jóval erőtlenebb, magához 96