Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 11. kötet, 1986-1989 (Budapest, 1990)

a szerződésen kívüli ok alapján nincs jogos igényük részesedést követelni az alperes javára fennálló szabadalomnak megfelelően történt hasznosítás eredményéből. A Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság érdemben helyes döntését a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helyben hagyta. A másodfokú eljárásban is pervesztes felperesek kötelesek a Pp.,78. §-ának (1) bekezdése alapján az alperes képviseleti költségét viselni (Legf. Bír. Pf. 20 694/1985. sz., BH1986/8. sz. 322.). 79. Ha a munkavállaló az általa kidolgozott megoldást munkaköri feladatként, munkaviszonyból eredő kötelezettségként hozta létre, az ilyen szolgálati jellegű tevékenységért elsősorban a szolgálati (munka-) viszonyt rendező szerződés szerinti bér, illetőleg díjazás jár, ha pedig a megoldás a jogszabályokban meghatározott feltételeket kielégíti, a szolgálati szellemi alkotásokért járó (pl. újítási vagy találmányi) díj is követelhető (Ptk. 86., 87. §). A felperes az egyetem Vadbiológia Kutatóállomásának alkalmazottjaként megoldást dolgozott ki a dámvadak élve való befogásának műveletére. E találmányi megoldásra 1984 márciusában szabadalmi bejelentést tett. A felperes munkáltatója más gazdálkodó szervekkel, köztük az alperessel együtt, társaságot alakított zárt téri dámvadtartás és tenyésztés terén kutatási eredmények elérésére és hasznosítására. A társaság feladata volt - egyebek között - bizonyos menynyiségű dámvad befogása. A felperes munkáltatójának a társaságon belül megállapított feladatai közé tartozott a szakmai tapasztalatok, kutatási eredmények felhasználásával technológia készítése, a kidolgozott technológia végrehajtásának irányítása és a kutatási eredmények átadása, bevezetése. A felperes és a (volt) munkáltatója 1984. március 16-án írásba foglalt közös nyilatkozatban megállapították, hogy a felperes megoldása szolgálati találmány, és a bejelentésre a „szabadalmaztatási jog" az egyetemet illeti meg. Az eljárás kidolgozása a felperes munkaköri kötelezettsége volt. A felperes a keresetében 216 000 forintot követelt azon a címen, hogy szellemi alkotását az alperes felhasználta, és ennek 1984-ig elért vagyoni eredményéből a felperest részesedés illeti meg. A keresetét az első fokú eljárás során 126 000 forintra és ennek kamataira szállította le. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Vitatta a kereset jogalapját, utalva a felperesnek a munkaköri kötelezettségére. Az összegszerűséget ugyancsak kifogásolta, és annak figyelembevételét kérte, hogy a felperes a munkájáért már 10 000 forintos díjban részesült. Az első fokú bíróság ítéletében arra kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 105 645 forintot és ennek 1983. július 1-től számított törvényes késedelmi kamatát, valamint 5000 forint részperköltséget. A felperes ezt meghaladó keresetét elutasította. A le nem rótt illetékből a felperest 6600 forint, az alperest 6360 forint megfizetésére kötelezte. ítéletének indokolásában az első fokú bíróság a Ptk. 86. és 87. §-ára hivatkozott. Álláspontja szerint a felperes szellemi alkotása az alperesi hasznosítás ideje alatt nem tartozott olyan jogszabályok hatálya alá, amelyekre a Ptk. 86. §-ának (2) bekezdése utal. A megoldás társadalmilag széles körben felhasználható, és alkalmazása az alperesnél hasznos eredménnyel járt. A megoldás új volt, és más ismert megoldásokhoz képest előnyös. Az eljárás szerinti módszer tényleges alkalmazásának költségei, illetőleg eredményessége, összehasonlítva „a hagyományos" módszer feltételezett költségeivel és eredményességével, 2 112 906 forint különbözetet mutat. Ebből az összegből - megfelelő korrekció számításával - vezethető le az a hasznos eredmény, amelynek 5%-ában látta az első fokú bíróság a felperes követelését elfogadhatónak. 80