Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 11. kötet, 1986-1989 (Budapest, 1990)

Az ítélet ellen az alperes fellebbezett a kereset teljes elutasítása iránt. Továbbra is fenntartotta a követelés jogalapját támadó álláspontját. A felperes az első fokú bíróság ítéletének a helyben hagyását kérte. A fellebbezés helytálló. Helyesen utalt az első fokú bíróság a Ptk. 86. és 87. §-ának rendelkezéseire, de a megállapított tényállással kapcsolatban a jogszabályt tévesen alkalmazta. Az ítélet indokolásában ismertetett tényekből, de a felperesnek a volt munkáltatójával együttesen tett nyilatkozatából is megállapítható, hogy a felperes az általa kidolgozott - a perbeli időszakot követően szabadalmazásra bejelentett - megoldást munkaköri feladatként, munkaviszonyból eredő kötelezettségként hozta létre. Az ilyen szolgálati jellegű - tevékenységért elsősorban a szolgálati (munka-) viszonyt rendező szerződés szerinti bér, illetőleg díjazás jár, ha pedig a megoldás a jogszabályokban meghatározott feltételeket kielégíti, a szolgálati szellemi alkotásokért járó (pl. újítási vagy találmányi) díj is követelhető. Az a körülmény, hogy a felperes szellemi alkotásának vagyoni eredménye más gazdálkodó szervnél jelentkezik, nem emeli ki a szellemi alkotást abból a körből, amelyet a szolgálati alkotások díjazásáról szóló jogszabályok rendeznek. A díjkövetelés elbírálására ezért a perbeli esetben a Ptk. 87. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés nem irányadó. Az a körülmény pedig, hogy a külön jogszabályok - pl. az újítási vagy a szolgálati találmányért járó díjazásról szóló jogszabályok - alkalmazásával valamilyen feltétel hiánya a megoldás miatt nem díjazható, nem nyitja meg az utat a Ptk. 87. §-ának (2) bekezdésében lehetővé tett követelés érvényesítéséhez. A munkáltató - elhatározásától függően - egyéb jogcímeken (jutalom, prémium stb.) ösztönözheti a termelésben hasznos eredménnyel járó megoldások kidolgozását és alkalmazását, e címeken azonban a munkavállaló eredményesen díjigényt nem támaszthat. A Legfelsőbb Bíróság ezért az első fokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította [Pp. 253. § (2) bekezdés]. A Pp. 78. §-ának (1) bekezdése értelmében köteles a mindkét fokon pervesztes felperes az alperes perköltségét, valamint az állam által előlegezett illetéket viselni (Legf. Bír. Pf. IV. 20 738/1985. sz., BH19881 8.SZ.320.). III. A tulajdonjog 1. A tulajdonjog tartalma és védelme 80. Filmvetítésnek államigazgatási hatóság által történt engedélyezése nem zárja ki a szomszédjogi szabályok alkalmazásával környezetvédelmi igény érvényesítését [Ptk. 100. § (3) bek., 1976. évi II. tv. 2. § (2) bek., 9. § (1) bek. f) pont, 37. § (1) bek., 40., 41., 43. §, 4/1984. (I. 23.) EüM r.J. A peres felek telekszomszédok. Az alperesek ingatlanukon vendéglátó egységet üzemeltetnek, és kertmozi néven hetenként két alkalommal filmvetítést tartanak. A vetítés a MEOCLUB 16 típusú hordozható filmvetítővel történik, amelyhez 15 Watt maximális teljesítményű hangszóró tartozik. A vetítővászon a felperesek lakóépületétől körülbelül 70-80 cm távolságra van. A vetítőhöz tartozó hangszóró által kibocsátott zajszint - rendes beállítás esetében - 5 percen át 75 dB, 10 percen keresztül 72 dB, körülbelül 50 percig 60 dB, és 55 percig 50 dB értékű. Ha torzításig hangosítják a készüléket, a zajszint átlagos 8 dB-lel nő. A felperes nyári konyhájában nyitott ajtó és ablak esetében az átlagos zajszint 34,5 dB, csukott ajtó és ablak esetében átlagosan 31 dB, torzításig erősítve zárt ajtó és ablak mellett a zajszint 35,5 dB. 81