Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 11. kötet, 1986-1989 (Budapest, 1990)

szolgáltatást nem egyszeri összegben, hanem gyártásmennyiség arányában ún. darabdíjban kötötték ki. Nem volt jogi akadálya annak, hogy a felperesnek e vagyoni értékű ismeretei, tervszolgáltatásai stb. ellenében az alperes az árat az említett formában vállalja teljesíteni [Ptk. 200. § (1) bek.]. Sem a szerződéses okirat tartalmának elemzéséből, sem a feleknek a szerződéskötéssel kapcsolatos megnyilvánulásai és egyéb magatartása értékeléséből nem lehet arra következtetni, hogy a felek a szerződésben írt szolgáltatások helyett más, pl. együttműködési szolgáltatások ellenében kötötték ki a díjat; ezáltal a színlelt szerződés semmissége lenne megállapítható, a jogviszonyt pedig a leplezett szerződés tartalma szerint kellene elbírálni [Ptk. 207. § (4) bek.]. A szerződési nyilatkozatoknak a Ptk. 207. §-ának (1) bekezdése szerint történt értelmezéséből olyan következtetésre sem lehet jutni, hogy a szabadalom, illetve az ipari mintaoltalom meg nem szerzése (elutasítása, megsemmisítése) esetén az alacsonyabb díjkulcs-kategória szerint járó díj sem illeti meg a felperest, hiszen - a fentebb kifejtettek szerint - a díjakért a felperes ténylegesen teljesített szolgáltatásokat nyújtott (vagyoni értékű ismereteket, terveket adott át, és hozta az alperest abba a helyzetbe, hogy hasznot hajtó vállalkozást kezdjen). Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdés alapján helybenhagyta (Legf. Bír. Pf. IV. 20 389/1988. sz., BH1989/2. sz. 59.). 78. A szabadalmi oltalom hiánya önmagában a műszaki megoldást a szellemi alkotás voltától nem fosztja meg, és azt sem zárja ki, hogy felhasználásáról az alkotó szerződést kössön. A törvény védi azokat a szellemi alkotásokat, amelyekről külön jogszabályok nem rendelkeznek, és amelyek társadalmilag széles körben felhasználhatók és még közkinccsé nem váltak. Az ilyen szellemi alkotások felhasználásából származó gazdasági eredményből részesedés követelhető [Ptk. 86. § (3) bek., 87. §]. A felperesek 1979. december 10-én „Motorlemosó" címmel szabadalmi bejelentést tettek a műszaki megoldásukra. Ez abból állt, hogy gépjárműmotorok lemosása céljából, meghatározott arányban BIOPON mosószert, fűtőolajat és vizet kevernek össze. Az Országos Találmányi Hivatal a találmányi bejelentést az 1981. április 16-án kelt határozatával elutasította. Ezt a végzést a Legfelsőbb Bíróság 1982. május 19-én kelt végzésével helyben hagyta. M. I. alperes, a Sz. Vegyipari Gazdasági Munkaközösség tagja és képviselője 1982. március 22-én írásba foglalt szerződést kötött a felperesekkel az említett műszaki megoldás hasznosítására. A felperesek hasznosítási engedélyt adtak a bejelentés alatt álló találmányukra, a gazdasági munkaközösség pedig az előállítás és forgalomba hozatal után 1 Ft/liter díj fizetését vállalta. Megállapodtak, hogy a szerződéses kötelezettség megszegése esetén azonnali hatályú felbontásnak van helye. 1982. szeptember 20-án az alperes, arra hivatkozva, hogy a felperesek megoldása szerint előállított termék rozsdásodást okoz, továbbá a felperesek az úgynevezett minősítési bizonyítványt nem tudták megszerezni, a szerződéstől elállt, azt „felbontottnak tekintette". A KERMI az 1982. november 8-án kelt szakvéleményében kedvezőtlen megállapításokat tett a termék minőségéről, és forgalomba nem hozhatónak minősítette. A munkaközösség a szerződéses viszony fennállása alatt termelt mennyiség után 2800 Ft-ot fizetett ki a felpereseknek, 1280 Ft-tal maradt hátralékban. Azóta más összetételű motorlemosó szert gyártanak és hoznak forgalomba, amelyre szabadalmi oltalmat szereztek. A felperesek módosított keresetükben 144 899 Ft hasznosítási díjat követeltek. Az alperes a kereset elutasítását kérte. 78