Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 11. kötet, 1986-1989 (Budapest, 1990)

javára perköltséget fizessenek. ítéletének indokolásában a műszaki szakértői vélemény és a per egyéb adatai alapján megállapította, hogy a II. r. alperes az s.-i szállító alagút tömedékelési munkálatainál a szabadalommal védett eljárást alkalmazta, anélkül, hogy erre a szabadalmas I. r. alperestől licenciát szerzett volna. A kereseti igény elbírálásánál az első fokú bíróság a 11/1983. (V .12.) MT rendelet 10. §-ának (2) bekezdésére tekintettel a hasznosítás idején hatályban volt 45/1969. (XII. 29.) Korm. rendeletet (továbbiakban: R.) alkalmazta. ítéletének indokolásában az első fokú bíróság kifejtette, hogy a felperesek az 1969. évi II. törvény (a továbbiakban: Szt.) 9. §-ának (4) bekezdése, valamint az R. 1. §-ának (1) bekezdése alapján a munkáltatóval (a szabadalmas I. r. alperessel) szemben érvényesíthették igényüket. Az indokolás szerint az I. r. alperes nem az adott helyzetben elvárható módon járt el, és abból a körülményből, hogy a szolgálati találmánynak az ő engedélye nélküli hasznosítása miatt sem bitorlási pert, sem díjazás iránti igényt nem érvényesített, a feltalálókat hátrány nem érheti. A találmányi díj megállapításánál az első fokú bíróság mérlegelési jogkörében megállapította, hogy a perbeli esetben jogszerűen milyen összegű licenciadíj lett volna kiköthető a szabadalmas javára, és a találmányi díjat ennek alapján határozta meg. Az első fokú bíróság ítélete ellen benyújtott fellebbezések a jogalapot érintették, az első fokú ítéletben megállapított találmányi díj összegszerűségét a felek a fellebbezési eljárásban nem vitatták. A fellebbezések nem alaposak. ' Az első fokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg. A II. r. alperes fellebbezésében indítványozott további bizonyítást a Legfelsőbb Bíróság mellőzte. A perben eseti szakértőként eljárt egyetemi docens alapos és aggálytalan szakértői véleménye, valamint a per egyéb adatai alapján bizonyított az, hogy a II. r. alperes által alkalmazott eljárás a perbeli szabadalom főigénypontjának valamennyi jellemzőjét együttesen megvalósította. A Szt. 9. §-ának (4) bekezdése szerint a szolgálati találmány feltalálóját díjazás illeti meg, amelyről külön jogszabály (R.) rendelkezik. Az R. 1. §-ának (1) bekezdése értelmében a szolgálati találmány [Szt. 9. § (1) bek.] feltalálóját a munkáltató vagy más jogviszony alapján jogosult (a továbbiakban: munkáltató) köteles díjazni. Az R. 2. §-ának (1) bekezdése szerint a találmányért a díj a találmány értékesítése esetén jár. Az R. 2. §-a (1) bekezdésének b) pontja úgy rendelkezik, hogy - egyebek között - értékesítésnek kell tekinteni a hasznosítás más részére történő engedélyezését [Szt. 11. § (1) bek.]. Az engedélyezés után pedig az R. 2. §-ának (2) bekezdése alapján díj akkor is jár, ha a hasznosítás engedélyezése térítés nélkül történt. [Ehhez hasonló rendelkezést tartalmaz a jelenleg hatályban levő 11/1983. (V. 12.) MT r. 2. §-ának (1) bekezdése is.] A per adatai alapján nem állapítható meg az, hogy a szabadalmas I. r. alperes és a hasznosító (II. r. alperes) szabadalomhasznosítási (licencia) szerződést kötöttek. Bizonyított tény azonban az, hogy a II. r. alperes a szabadalmat hasznosította, és ez az I. r. alperesnek tudomására jutott, ennek ellenére a hasznosítóval szemben a szabadalmast megillető jogait nem érvényesítette. Az I. r. alperes magatartása következtében állhatott elő ezért olyan helyzet, hogy a követelhető ellenérték behajtásának elmulasztása miatt nála hasznos eredmény nem keletkezett. A szabadalom ingyenes engedélyezésével esik egy tekintet alá a szabadalmasnak (az I. r. alperesnek) az a magatartása, hogy a szabadalom hasznosításának tudomására jutása ellenére a hasznosítóval (a II. r. alperessel) szemben nem kívánt fellépni, és a felpereseket sem hozta olyan jogi helyzetbe (pl. engedményezéssel), hogy a díjigényüket magában foglaló követelést a hasznosítóval szemben érvényesítsék. Az R. 2. §-a (2) bekezdésének megfelelő alkal67