Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 11. kötet, 1986-1989 (Budapest, 1990)

A Legfelsőbb Bíróság ezért az előzőekben kifejtett jogi indokok alapján találta helytállónak az első fokú bíróság ítéletét, és azt fellebbezett részében a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. A felperesek jogosultak voltak a másodfokú eljárásban a Pp. 247. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján keresetüket a találmányuk 1987 második félévének értékesítése alapján esedékessé vált találmányi díjakra felemelni. A felemelt keresetet az alperes sem vitatta, ezért a fellebbezéssel összefüggően kifejtett jogi indokok alapján a Legfelsőbb Bíróság a felemelt keresetnek helyt adott, és az alperest terhelő marasztalás öszszegét személyenként 467 714 Ft-ra felemelte. Az alperes - az első fokú bíróság által is helyesen felismerten - nem viszontkeresetet, hanem kifogás útján gyakorolt megtámadási jogot érvényesített, ezért a viszontkereset elutasítását kimondó rendelkezés indokolatlan volt. A Legfelsőbb Bíróság ezért e rendelkezést mellőzte. Az alperes fellebbezése alaptalan volt, a felperesek felemelt keresete pedig alapos. Az alperes ezért a Pp. 239. §-a és a Pp, 78. §-ának (1) bekezdése alapján köteles a felperesek másodfokú perköltségét megtéríteni (Legf. Bír. Pf. IV. 20 692/1988. sz., BH1989/6. sz. 227.). 56. A szabadalmassal szembeni találmányi díjigény elbírálásánál a szabadalom hasznosításának ingyenes engedélyezésével azonos elbírálás alá esik a szabadalmasnak az a magatartása, ha a szabadalmi oltalomban részesült találmány hasznosításának tudomásra jutása ellenére a hasznosítóval szemben nem kíván fellépni, és a feltalálókat nem hozza olyan jogi helyzetbe (pl. engedményezéssel), hogy a díjigényüket magában foglaló követelést a hasznosítóval szemben érvényesítsenek [1969. évi II. tv. 9. § (4) bek., 11. § (1) bek., 45/1969. (XII. 29.) Korm. r. l.§ (1) bek., 2. § (2) bek.]. A „Komplex eljárás instabil talaj vagy kőzettartományok lokális stabilizálására" című szolgálati találmánynak szabadalmasa az I. r. alperes, feltalálói 15-15%-os arányban a felperesek. A felperesek kereseti kérelmükben azt adták elő, hogy az I. r. alperes a találmányt saját gazdasági tevékenységének körében hasznosította. Hasznosította a szabadalmat továbbá a II. r. alperes is. Az I. r. alperes saját gazdasági tevékenységének körében történt hasznosítása után a felperesek személyenként 94 200 Ft találmányi díjat és kamatot igényeltek. A II. r. alperes részéről történt hasznosítás után pedig a szabadalmas munkáltatót és a tényleges hasznosítót (az I. r. és II. r. alperest) egyetemlegesen kérték kötelezni személyenként 42 000 Ft találmányi díjnak és kamatainak megfizetésére. A követelések összege együttesen 270 400 Ft volt. Az I. r. alperes a saját gazdasági tevékenységének körében történt hasznosítás után a kereset jogalapját elismerte, és az első fokú eljárás ideje alatt kifizetett a felpereseknek 84 126 Ft-ot. Ezzel az összeggel a felperesek keresetüket leszállították. A II. r. alperes részéről történt hasznosítással kapcsolatban az I. r. alperes nem ismerte el, hogy ez után a hasznosítás után őt díjfizetési kötelezettség terheli, e vonatkozásban a vele (I. r. alperessel) szemben előterjesztett kereset elutasítását kérte. A II. r. alperes a vele (II. r. alperessel) szemben előterjesztett kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy a perbeli szabadalmat nem használta fel. Az első fokú bíróság ítéletével kötelezte az I. r. alperest, hogy a II. r. felperesnek 27 900 Ft-ot, a III. r. felperesnek pedig 55 392 Ft-ot és mindkét összeg késedelmi kamatát fizesse meg. Megállapította, hogy az előlegezett szakértői és útiköltség az I. r. alperest terheli. A II. r. alperessel szembeni keresetet elutasította. Kötelezte az I. r. alperest, hogy a felperesek javára, a felpereseket pedig arra, hogy az I. r. alperes 66