Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 11. kötet, 1986-1989 (Budapest, 1990)

hatáskörébe tartoznak, a perben a Fővárosi Bíróság az 59. §-ban meghatározott összetételű tanácsban jár el. Az első fokú bíróság azonban egyesbíróként járt el, nem volt tehát szabályszerűen megalakítva. A Legfelsőbb Bíróság ezért az ítéletet a Pp. 252. íjának (1) bekezdése alapján a fellebbezési kérelem korlátaira tekintet nélkül hatályon kívül'helyezte, és az első fokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A Legfelsőbb Bíróság a per újabb tárgyalásához az alábbi iránymutatást adja. A per eddigi - hiányosan - felderített adataiból arra is lehet következtetni, hogy az I. r. alperes a találmány hasznosításának jogát a szabadalom korábbi jogosultjától, a II. r. alperestől szerezte. Ha ez igazolódnék, a jogszerzés tartalmától függ, hogy az I. r. alperes mennyiben jogosult a találmány hasznosítására a felperesek oltalomszerzése utáni időben is. A korábbi szabadalmi jogosult ugyanis a szolgálati találmány feltalálóitól függetlenül rendelkezett a találmánnyal, illetőleg adhatott annak hasznosítására engedélyt [licenciát - Szt. 17. § (1) bek.]. Ebben az esetben a találmányra jogot szerző - az I. r. alperes - a jogszerzés körülményeitől, illetőleg tartalmától függően csak akkor áll helyt a szolgálati találmány feltalálóit megillető találmányi díjért, ha ezt a kötelezettséget átvállalta. A felperesek a szolgálati találmányért járó díjkövetelésüket vagy az eredeti szabadalmi jogosulttal („munkáltatóval") szemben érvényesíthetik, vagy ha a találmányra jogot szerző a díjfizetési kötelezettségét átvállalta, és ehhez az átvállaláshoz a felperesek is hozzájárulnak, az új jogszerzővel szemben léphetnek fel. A per eddigi adataiból nem állapítható meg, hogy az I. r. alperes a szolgálati találmányért járó díjfizetési kötelezettséget bármilyen tartalommal átvállalta, ezért a II. r. alperesnek az esetleges licencia adása után járó találmányi díjért való helytállási kötelezettsége nem zárható ki. Ha pedig a kereseti kérelem nem meríti ki a felperest megillető jogokat, a Pp. 146. §-ának (3) bekezdése értelmében a felperest erre figyelmeztetni kell. Ahhoz tehát, hogy a felpereseknek a perben érvényesített követelését megalapozottan és megfelelő jogalapon el lehessen bírálni, az odatartozó tényeket fel kell deríteni, és a felek megfelelő tájékoztatásával gondoskodni kell az elbírálásra alkalmas kereseti kérelem, illetőleg ellenkérelem előterjesztésének lehetőségéről is. Abban az esetben, ha a felperesek igénye a szolgálati találmányért járó díjazásra irányul, és ennek alapja az az értékesítés, amely még a felperesek szabadalmi jogszerzését megelőző időben történt esetleges hasznosítási engedélyben (licencia adásban) mutatkozik, a díj alapja a licencia adásból eredő hasznos eredmény. Ha ez pénzben nem mérhető, vagy a licencia ingyenes, az elbírálásnál irányadó 45/1969. (XII. 29.) Korm. rendelet 2. §-a, illetőleg a 3. § (5) bekezdése értelmében a díjat az összes körülmény figyelembevételével (eszmei úton) kell megállapítani. Ha pedig - az I. r. alperes ilyen tartalmú jogszerzése vagy tartozás vállalása esetén - az I. r. alperes a találmány hasznosítása után köteles szolgálati találmányért járó díjat fizetni, az 1983 után történt hasznosításra tekintettel a 11/1983. (V. 12.) MT rendelet 4. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint kell a felpereseket megillető - hasznosítás után járó - találmányi díjat megállapítani. Ha a felderítendő tényállás szerint az I. r. alperes szolgálati találmányi díjért nem köteles helytállni, és úgy hasznosítja a találmányt, hogy erre sem jogszabályon (pl. előhasználati jog), sem hatósági rendelkezésen (pl. kényszerengedély), sem pedig szerződésen alapuló (jogcímes) jogosultsága nincs, a felpereseket megillető térítés mértékénél nem irányadó a szolgálati találmányért járó díjazásról szóló jogszabály, következésképpen azok az elvek sem, amelyeket a szolgálati találmányért járó díj megállapításánál díjkulcs növelő vagy csökkentő tényezőként figyelembe kell venni. 63