Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 11. kötet, 1986-1989 (Budapest, 1990)

A Pp. 252. §-ának (4) bekezdésére figyelemmel a másodfokú eljárásban felmerült perköltségnek csupán az összegét állapította meg a Legfelsőbb Bíróság. Ennek viseléséről az újabb eljárásban az első fokú bíróság dönt (Legf. Bír. Pf. IV. 20 684/1987. sz., BH198817. sz. 225.). 54. Találmányidíj-szerződés nem jön létre, ha a feltaláló a szerződést magában foglaló okiratot „jogfenntartással" írta alá. Díjszerződés hiányában a találmányi díj mértékének, folyósítása idejének és módjának a meghatározása a bíróságtól kérhető [Ptk. 205. § (1) és (2) bek., 11/1983. (V. 12.) MT r. 2. § (4) bek., 4. § (1) bek.]. (Legf. Bír. Pf. IV. 20124/1986. sz., BH 1987/1. sz. 13.) 55. Találmányidíj-szerződésnek a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnően nagy értékkülönbsége miatti megtámadásán alapuló igény elbírálásánál irányadó szempontok [Ptk. 200. § (1) bek., 201. § (2) bek., 236. § (1), (3) és (4) bek., Szt. 9. §, 11/1983. (V. 12.) MTr. 1.§(1) bek., 2. § (4) bek., PK267. sz.]. Az első fokú bíróság ítéletével az alperest személyenként 272 400 Ft és ennek 1988. január l-jétől járó évi 8%-os kamata, valamint összesen 46 880 Ft perköltség megfizetésére kötelezte a felperesek javára. Az alperes viszontkeresetét ugyanakkor elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperesek feltalálói, az alperesek pedig a szabadalmasai a „Penning porlasztóforrás" című szolgálati találmánynak. A felek a találmányi díj mértékét, folyósításának idejét és módját az 1984. április 3-án írásba foglalt találmányidíj-szerződésben meghatározták. Eszerint az 1979. február 19-től 1989. december 31-ig terjedő időkben értékesített „Penning porlasztóforrások" árbevételének - a termelési és a forgalmi adó levonása után fennmaradó - 90%-a a találmányi díj alapja, amelyből a feltalálókat 8%-nak megfelelő összeg illeti. Az 1987 első félévében történt értékesítés alapján esedékessé vált és a fentiek szerint számított feltalálói díj együttes összegét az első fokú bíróság - a keresettel egyezően - 544 799 Ft-ban megállapította, és a szerződés érvénytelenségét állító alperesi védekezés alaptalansága miatt az alperest a kereset szerint marasztalta. Az alperes viszontkeresetét elutasító rendelkezését azzal indokolta, hogy az tartalma szerint beszámítási kifogásnak minősült. Az első fokú ítélet megváltoztatása és a kereset elutasítása érdekében az alperes fellebbezett. Fenntartotta az első fokú eljárásban is kifejtett álláspontját, amely szerint a felperesekkel kötött találmányidíj-szerződés feltűnően nagy értékkülönbséget eredményez. A szerződéskötéskor már hatályban volt 11/1983. (V. 12.) MT rendelet alapján ugyanis a szolgálati találmány feltalálóját a hasznos eredménnyel arányos találmányi díj illeti meg. Ehhez képest a szerződésben kikötött és a szabadalommal védett megoldás felhasználásával gyártott termék értékesítéséből származó árbevétel arányában történő díjazás - az utóbb ismertté vált hasznos eredményhez képest - az 19791987 közötti díjazási időszakban 869 967 Ft túlfizetéshez vezetett. Az alperes erre tekintettel a másodfokú eljárásban is kifogás útján érvényesítette megtámadási jogát, és az ennek eredményeként jelentkező „túlfizetett" összegnek a felperesek - összegében egyébként nem vitatott - követelésébe való beszámítását kérte. A felperesek az első fokú ítélet fellebbezéssel támadott rendelkezéseinek a helybenhagyását kérték. Emellett azonban a keresetüket az 1987 második félévének értékesítési eredménye alapján esedékessé vált találmányi díjakra felemelték, és az alperes - személyenként - 467 614 Ft megfizetésére kötelezését kérték. Az alperes a felemelt keresetnek is az elutasítását kérte. Az alperes fellebbezése alaptalan. A felemelt kereset pedig alapos. 64