Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 11. kötet, 1986-1989 (Budapest, 1990)

I. r. alperes állítja elő saját üzemében. Ez az előállítás, illetőleg a berendezéseknek a saját hajózási tevékenységében való felhasználása azután is folytatódott, hogy a II. r. alperes a szabadalomról lemondott, és az oltalmi jogosultságot a feltalálók - a felperesek - szerezték meg. Az I. r. alperes és a felperesek között a szabadalom hasznosítási jogáról, illetőleg ennek ellenértékéről megállapodás nem jött létre. A felperesek 1986. június 13-án keresetet nyújtottak be, amelyben az I. r. alperesnek 5,6 millió Ft „szabadalmi díj" megfizetésére való kötelezését kérték. Előadták, hogy a felszólításuk ellenére sem volt hajlandó az I. r. alperes szerződést kötni, illetőleg díjat fizetni, noha 1983 óta - a felperesek szabadalomszerzése óta - is előállítja és használja az oltalmazott találmány tárgyát. Az I. r. alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint azzal, hogy az úszóhíd létesítésénél felhasználható bárkákat előállítja és a saját, de a találmányi céltól eltérő rendeltetéssel magát a találmányt nem hasznosítja, a találmánnyal összefüggő hasznos eredmény nála nem keletkezik. Esetleges helytállási kötelezettségének egyéb jogcímét sem ismerte el. A felperesek az alperesként perbe vont II. r. alperest az I. r. alperessel szemben érvényesített igényéért egyetemleges helytállási kötelezettségre kérték kötelezni. AII. r. alperes ugyancsak kérte a kereset elutasítását. Az első fokú bíróság ítéletével úgy rendelkezett, hogy az I. r. alperes fizessen meg a felperesnek összesen 4 056 027 Ft-ot, és ennek kamatait, valamint 160 000 Ft perköltséget. A II. r. alperessel szemben érvényesített, illetőleg a meghaladó keresetet elutasította, és a II. r. alperes részére 15 000 Ft perköltségtérítést ítélt meg. Az ítélet indokolása szerint az I. r alperesnek a bárkák eló'állításában és használatában mutatkozó üzemszerű tevékenysége megvalósítja a találmány hasznosítását. Hasznosítási szerződés hiányában az I. r. alperes „alkalmazta" azt a szabadalmat, amely korábban a „jogelődjét" illette meg, és ezért díj fizetésére köteles. Az összegszerűségnél azt vette alapul, hogy az I. r. alperesnek nyeresége képződött, mert költségvetési forrásokból fedezte az építési költségeket, és nyereséget is elszámolhatott az árbevételben. A kalkulált nyereség 50%-ában állapította meg „a szabadalmasokat megillető licenciadíjat". AII. r. alperes „nem áll jogviszonyban az alperesekkel", ezért a keresetet vele szemben elutasította. Az ítélet ellen az I. r. alperes fellebbezett a kereset elutasítása iránt, illetőleg az ítéletnek megalapozatlanság miatt a hatályon kívül helyezését indítványozta. A II. r. alperes csatlakozott ehhez a nyilatkozathoz. A felperesek ellenkérelmükben az első fokú ítéletnek a helybenhagyását kérték. Az első fokú bíróság ítélete érdemi felülbírálására nem alkalmas. A Pp. 4. §-a értelmében a bíróság a felek által előterjesztett kérelmekhez és nyilatkozatokhoz általában kötve van. Ezeket pedig - a Pp. 3. §-ának (1) bekezdése szerint - nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint kell figyelembe venni. A keresetben érvényesített követelés alapja az oltalmazott találmánynak az I. r. alperes részéről történt olyan hasznosítása, amelyre az I. r. alperes a szabadalmasoktól - az oltalmat megszerző feltalálóktól - jogosultságot nem szerzett. Szerződés ugyanis még ráutaló magatartás formájában sem jött létre közöttük. Azt maguk a felperesek sem állították, hogy az I. r. alperesnek a felperesekkel szemben való díjazási kötelezettsége valamilyen más jogcímen, a jogszabály vagy hatóság rendelkezésén alapulhatna. Az I. r. alperessel szemben támasztott igény tehát - tartalmát tekintve - jogosulatlan szabadalomhasznosításból származó igény, amely - egyebek között - pénzszolgáltatás követelését (gazdagodás visszatérítését) is magában foglalja [Szt. 26. § (2) bek. d) pontja]. A jogosulatlan szabadalomhasznosítás - más néven a bitorlás miatt indított perek, az Szt. 66. §-ának (1) bekezdése értelmében a Fővárosi Bíróság 62