Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 11. kötet, 1986-1989 (Budapest, 1990)

mást nem állapít meg, azt a személyt kell feltalálónak tekinteni, aki az Országos Találmányi Hivatalhoz benyújtott korábbi elsőbbségű bejelentésben feltalálóként szerepel. A feltalálót megilleti az a jog, hogy a szabadalmi iratok őt e minőségében feltüntessék [Szt. 7. § (2) bek.]. A feltaláló a személyiségvédelem szabályai szerint léphet fel azzal szemben, aki e minőségét kétségbe vonja, vagy a találmánnyal kapcsolatos személyhez fűződő egyéb jogát megsérti (Ptk. 75-87. §-ai). A Szt. 8. §-ának (1) bekezdése értelmében a szabadalom a feltalálót vagy jogutódját illeti meg. Amíg a jogerős bírósági ítélet vagy egyéb hatósági határozat mást nem állapít meg, azt a személyt kell igényjogosultnak tekinteni, aki a találmányt az Országos Találmányi Hivatalhoz korábbi elsőbbséggel jelentette be [Szt. 8. § (2) bek.]. Ha többen közösen alkották a találmányt, a szabadalom a feltalálókat, illetve jogutódjaikat közösen illeti meg [Szt. 8. § (3) bek.]. A 4/1983. (V. 12.) IM rendelettel módosított 4/1969. (XII. 28.) OMFB-IM együttes rendelet (Szt. V.) 4. §-a szerint több feltaláló, illetve igényjogosult esetén - ellenkező megjelölés hiányában - a szerződés, illetve a szabadalmi igény részarányát egyenlőnek kell tekinteni [(1) bek.]. Amíg a jogerős ítélet mást nem állapít meg, az Országos Találmányi Hivatalhoz benyújtott korábbi elsőbbségű bejelentésben megjelölt, illetve az (1) bekezdés szerinti szerzőségi arányt kell irányadónak tekinteni [(2) bek.]. A Szt. 9. §-ának (2) bekezdése értelmében a szolgálati találmányra a szabadalom a munkáltatót vagy más jogviszony alapján jogosultat illeti meg. A feltalálói minőség, illetve a szabadalmi igény vagy ezek részarányának megállapításával kapcsolatos jogviták elbírálásánál is irányadóak - a jogszabályban írt kivételektől eltekintve - a polgári eljárásjog általános szabályai. Eltérő rendelkezés hiányában azt, hogy az említett jogvitákból származó perek megindítására ki jogosult, s azt ki ellen kell megindítani, illetőleg kiknek kell perben állniuk, a vonatkozó anyagi jogi szabályok megfelelő értelmezésével kell megállapítani. A szabadalmi bejelentésnek, illetve a szabadalmi iratoknak (lajstromnak) a találmány szerzőségére és a szerzőség részarányára, illetve a szabadalmi igényjogosultságra és a szabadalmi igény részarányára vonatkozó adatait az ellenkező bizonyításáig valónak kell tekinteni. Ez a vélelem csak a bíróság jogerős ítéletével dönthető meg. Ezért az ilyen tárgyú pereket mindazok ellen meg kell indítani, akiket a vélelem alapján, a vélelem szerinti részarányban feltalálóknak, illetőleg szabadalmi igényjogosultaknak kell tekinteni [Szt. 7. § (1) bek., 8. § (2) bek., Szt. V. 4. § (2) bek.]. Több feltaláló együttes alkotói tevékenységének eredményeként létrejött mű: a közös - s emellett egységes és oszthatatlan - találmány tekintetében a feltalálók olyan jogközössége jön létre, amellyel kapcsolatos jogviták okkal tekinthetők olyan közös jogra, illetőleg olyan közös kötelezettségre vonatkozó jogvitáknak, amelyek csak egységesen dönthetők el. Mindezek a körülmények - az adott esetben is - a Pp. 51. §-a a) pontjának első fordulata szerint minősülő olyan egységes pertársaságot eredményeznek, amely szükségessé teszi mindazoknak a perbeli részvételét, akik a találmány szerzőségére, illetőleg a szabadalomra igényt tartanak, illetőleg igényt tarthatnak. A fentiekben kifejtett szempontok általában irányadók akkor is, ha a jogvita szolgálati találmánnyal kapcsolatos. A Szt. 9. §-ának (2) bekezdéséből következően ugyanis a munkáltatót (munkáltatókat) vagy más jogviszony alapján jogosultakat - a feltaláló és a közöttük fennálló munkaviszonyból vagy más jogviszonyból eredően - a szolgálati találmányt érintő jogvitában olyan érdekelteknek kell tekinteni, akiknek a perbeli részvétele csak abban az esetben mellőzhető, ha nincs a perbeli vitának rájuk is kiterjedő vagyoni jogi hatása. 50