Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 11. kötet, 1986-1989 (Budapest, 1990)

szerző ebben az esetben a feltalálóval nem kerül díjazási jogviszonyba, viszont a kötelezettet olyan helyzetbe kell hoznia, hogy a díjtartozását teljesíthesse [Ptk. 332. § (l)bek.]. Ha a feltaláló a tartozásátvállaláshoz hozzájárul, e szerződéses akaratát ráutaló magatartásban is kifejezheti [Ptk. 216. § (1) bek.], pl. azáltal, hogy a díjazás iránt nem a munkáltatóval, hanem a jogot szerzővel szemben lép fel. Amennyiben a jogot szerző - a feltaláló hozzájárulásával - a díjazás tekintetében a kötelezett helyébe lép, annyiban a kötelezettnek a díjazásért való helytállási kötelezettsége a feltalálóval szemben megszűnik, és a díjazás kérdésében a jogot szerző és a feltaláló szabadon rendelkezhet. Erről az átadóra és az átvevőre hatályos átruházási (hasznosítási) szerződésben foglaltaktól eltérő tartalommal is dönthetnek. Megállapodhatnak úgy is, hogy a fizetendő díj az átruházás, illetőleg a hasznosítás engedélyezése után jár, vagy úgy is, hogy a díjkövetelés alapja az új kötelezett érdekkörében történő találmányértékesítés (hasznosítás, illetve a hasznosítás újabb engedélyezése). Annak sincs jogi akadálya, hogy a díjat részben az átruházás (licenciaadás), részben a további hasznosítás után fizessék. A jogviták elbírálásánál nehézséget okozhat, hogy ha a kifejezett szerződési nyilatkozatokból nem tűnik ki: az átvevő mennyiben vállalta át a díjazási kötelezettséget, illetőleg a feltaláló a hozzájárulását milyen tartalommal adta meg. A szerződéses akarat ilyenkor a nyilatkozatoknak a körülményekkel összhangban való értelmezése után deríthető fel (Ptk. 207. §). A körülmények mérlegelése alapján a szerződéses nyilatkozatokból - esetenként az érdekelt feleknek arra az akaratára is lehet következtetni, hogy a jogot szerző a feltalálót a (jövőben) nála keletkező hasznos eredmény arányában - a hasznosítás, illetőleg a hasznosítás további engedélyezése után - vállalta díjazni. Ez különösen akkor fordulhat elő, ha a jogot szerző a feltaláló (pl. a fejlesztő munkában való) további együttműködésére számot tart. Más körülményeknek a hiányos szerződéses nyilatkozatokkal való együttes értelmezése éppen arra engedhet következtetést, hogy a díjazási kötelezettség átvállalásának a tárgya az átruházásból (hasznosítás engedélyezéséből) keletkező hasznos eredménnyel arányos díj, amelynek teljesítése - ellenkező kikötés hiányában - a feltalálóknak a találmány további értékesítése utáni díjigényét értelemszerűen kizárja. Ilyen körülmények lehetnek pl. a bizonytalan jövőbeli haszon, a kedvezőbb egy összegű díjfolyósítási lehetőség. Sem a díjfizetési kötelezettség átvállalásához, sem a hozzájáruló nyilatkozat érvényességéhez nem szükséges, hogy magát a díjat (mértékét, folyósításának idejét és módját) meghatározzák. E kérdésben - megállapodás hiányában - a R. 2. §-ának (4) bekezdése alapján a bíróság dönthet. A tartozásátvállaláshoz való hozzájáruló nyilatkozat a polgári jog általános szabályai szerint megtámadható (Ptk. 199. §). A megtámadás sikere esetén az eredeti kötelezettnek a díjazásért való helytállási kötelezettsége éled fel. A pert tehát ellene is meg kell indítani (PK276. sz. állásfoglalás, BH1988/8. sz.). 36. Azokban a perekben, amelyeknek a tárgya a találmány szerzősége, illetve a szabadalmi igényjogosultság vagy a szerzőség, illetve a szabadalmi igény részaránya, mindazoknak perben kell állniuk, akiket a szabadalmi iratok feltalálóként, illetve szabadalmasként tüntetnek fel, továbbá akik a találmány szerzőségére, illetve a szabadalomra igényt tartanak. A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1969: II. tv. (Szt.) 7. §-ának (1) bekezdése szerint feltaláló az, aki a találmányt megalkotta. Amíg jogerős bírósági ítélet 49