Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 11. kötet, 1986-1989 (Budapest, 1990)

alapján az alperes köteles volt a rábízott metszeteket időlegesen megőrizni. A letét időtartama - értelemszerűen - a metszetek felhasználásával kapcsolatos döntés meghozataláig terjedt. Amikor az alperes eldöntötte, hogy a metszeteket nem használja fel, köteles lett volna azokat a Ptk. 462. §-ának (2) bekezdése szerint L. L.-nak visszaadni. A művek elvesztése következtében azonban a letéti szerződés teljesítése az alperesnek felróható okból lehetetlenné vált, és a jogosult a Ptk. 312. §-ának (2) bekezdése alapján kártérítést követelhet. A kártérítés összegével kapcsolatban az első fokú bíróság megalapozott álláspontot foglalt el. A metszetek darabszáma, és a Zichy Galéria értékelése alapján az alperes terhére megállapított 30 000 Ft marasztalási összeg nem túlzott. A Legfelsőbb Bíróság ezért az első fokú bíróság 30 000 Ft megfizetésére kötelező rendelkezését helybenhagyta azzal a módosítással, hogy mellőzi annak szerzői díjként való megjelölését. A felperes a 43/1983. (XI. 20.) MT rendelet 4. §-ának (1) bekezdése alapján a szerzői díjakkal összefüggő kifizetésekkel kapcsolatban jogosult a szerzői díj három százalékát kitevő járulékra. A perben érvényesített kártérítési követelés azonban nem ilyen természetű, emiatt az első fokú bíróság tévesen rendelkezett a felperes javára járulék fizetéséről. A Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítélet részbeni megváltoztatásával az alperesnek 900 Ft járulék megfizetésére kötelezését mellőzte [Pp. 253. §-ának (2) bekezdése]. Az alperes fellebbezése túlnyomó részben alaptalan volt, ezért a Pp. 239. §-a és a 81. §-ának (1) bekezdése alapján köteles a felperes másodfokú részperköltségét megtéríteni (Pf. IV. 2090511988. sz., BH1989/7. sz. 271.). 25. /. Szerződéskötés hiányában nem alapozza meg a szerzőidíj-fizetési kötelezettséget az a körülmény, hogy az átvett kéziratról a kiadó négy hónapot meghaladó ideig nem nyilatkozik [1969. évi III. tv. 3. §, 13. § (3) bek., Ptk. 205. § (1) bek., 1/1970. (III. 20.) MM r. 6.§ (1) bek.]. II. A kézirat késedelmes visszaszolgáltatása önmagában nem alapozza meg a kiadó kártérítési felelősségét (Ptk. 6.§). Az első fokú bíróság ítéletével az alperest 30 000 Ft szerzői jogdíj megfizetésére kötelezte, ítélete indokolásában a bíróság megállapította: az alperes a felperes 15 ív terjedelmű kéziratát átvette, és négy hónap elteltével sem a visszautasításáról, sem pedig az átdolgozás iránti kívánságáról nem nyilatkozott. A kiadói szerződésekről szóló jogszabály értelmében a művet ezért elfogadottnak kell tekinteni, és a felperes szerzőidíj-követelése esedékessé vált. A szerzői díj összegét - a keresettel egyezően ívenként 2000 Ft-ban állapította meg. Az első fokú ítélet megváltoztatása és a kereset elutasítása érdekében az alperes fellebbezett. Fenntartotta az első fokú eljárásban is előadott védekezését, amely szerint a felperes saját kezdeményezésére, a kiadó előzetes megbízása nélkül nyújtotta be kéziratát elbírálás végett az alpereshez. Kiadói szerződést a felek a kézirat átvételét követően sem kötöttek, a mű felhasználására nem került sor. Mindezek alapján a felek jogviszonyára nem irányadóak a kiadói szerződésekre vonatkozó rendelkezések. Ebből következik, hogy az alperes a szerzői díj fizetésére sem köteles. A felperes az első fokú ítélet helybenhagyását kérte. A fellebbezés alapos. A szerzői jogról szóló 1969. évi III. tv. (Szjt.) 13. §-ának (3) bekezdése értelmében a szerzőt vagy jogutódját a mű felhasználása esetén - ha a törvény másképpen nem rendelkezik - díjazás illeti meg. A felhasználási szerződést - ha jogszabály másképp nem rendelkezik - írásban kell megkötni (Szjt. 27. §). Az Szjt. 3. §-a folytán alkalma39