Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 11. kötet, 1986-1989 (Budapest, 1990)

Az első fokú bíróság ítéletét e részében támadó fellebbezés a kifejtettek miatt minő­sült alaptalannak. A Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. Az alperes az alaptalan fellebbezése következtében viselni tartozik saját másodfokú perköltségét [Pp. 239. §-a, 78. §-ának (1) bekezdése]. A fel­pereseknek másodfokú perköltségük nem merült fel (Pf. IV. 21 007/1988. sz., BH 1989/7. sz. 268.). 24. A könyvkiadó alkalmazottja által szerkesztőségi elbírálás céljából átvett mű elvesztésével a szerzőnek okozott kárért a munkáltató felelős. Kártérítés címén megítélt kifizetéssel kapcsolatban a Művészeti Alapot járulék nem illeti meg [Ptk. 312. § (2) bek., 348. § (1) bek., 462. §(1) és (2) bek., 43/1983. (XI. 20.) MTr. 2. §(3) bek., 4.§(l)bek.]. Az első fokú bíróság ítéletével az alperest 30 000 Ft szerzői jogdíj, 900 Ft járulék és 500 Ft perköltség megfizetésére kötelezte a felperes javára, míg ezt meghaladóan a fel­peres (összesen 60 000 Ft megfizetésére irányuló) keresetét elutasította. ítélete indokolásában az első fokú bíróság megállapította, hogy az alkalmazottja, B. F. újságíró által L. L. festőművésztől a folyóiratban való megjelentetés érdekében átvett és utóbb eltűnt linó- és alumíniummetszetek megőrzéséről az alperes köteles volt gondoskodni abban az esetben is, ha a metszeteket a folyóiratban nem kívánta felhasználni. A felelősségét ezzel kapcsolatban nem zárhatta ki, a metszetek elveszté­sével okozott kárt ezért köteles megtéríteni [Ptk. 196. §-a, 197. §-ának (1) és 339. §-ának (1) bekezdése]. Az első fokú ítélet megváltoztatása és a kereset elutasítása érdekében az alperes fel­lebbezett. Fenntartotta az első fokú eljárásban is kifejtett védekezését, mely szerint az újság szerkesztőségébe beküldött előzőleg meg nem rendelt metszetekért - a fényké­pekhez és kéziratokhoz hasonlóan - felelősséget nem vállalnak. Az elveszett metszetek értékének megtérítésére ezért nem köteles. A felelősségen túl vitatta a marasztalás összegét is, mert a metszetek - szerinte - másolatok voltak, értékük pedig megnyug­tató módon nem tisztázott. A felperes az első fokú ítélet helybenhagyását kérte. A fellebbezés az alábbiak szerint csak kis részben alapos. A felperes által a 43/1983. (XI. 20.) MT rendelet 2. §-ának (3) bekezdése alapján a saját nevében, L. L. (a per anyagi jogi jogosultja) javára előterjesztett kereset elbírá­lásával összefüggő tényállást az első fokú bíróság helyesen állapította meg, és azt a Legfelsőbb Bíróság az ítélkezése alapjául elfogadta. Az ügy anyagi jogi jogosultja a keresettel érintett linó- és alumíniummetszeteit felhasználási szerződés megkötése céljából adta át az alperes alkalmazottjának, aki a metszeteket a hetilap szerkesztőségébe bevitte, és ott az elbírálásra illetékes személyek­nek megmutatta. A metszetek azonban anélkül, hogy a felhasználási szerződés létre­jött volna, ismeretlen körülmények között elvesztek. A Ptk. 348. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha az alkalmazott a munkaviszonyá­val összefüggésben harmadik személynek kárt okoz, jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a károsulttal szemben a munkáltató felelős. Az alperes e jogszabály alap­ján felel az alkalmazottja által L. L. festőművésznek okozott kárért, és a felelőssége hiányára vonatkozó érvelése alaptalan. Az alperes kártérítési felelősségével összefüggően a Legfelsőbb Bíróság a követke­zőket emeli ki, és ezzel az első fokú ítélet jogi indokolását is részben módosítja. Azáltal, hogy L. L. a metszeteket az alperes alkalmazottjának átadta, L. L. és az alperes között ingyenes letéti szerződés jött létre, és a Ptk. 462. §-ának (1) bekezdése 38

Next

/
Oldalképek
Tartalom