Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 11. kötet, 1986-1989 (Budapest, 1990)

váltásra fel sem készült bentlakó tulajdonostárssal szemen (Ptk. 147., 148. §, PK10. sz. III. pontja). (Gyöngyösi V. B. 2. P. 20 858/1985. sz., BH 1986/10. sz. 414.) 92. A közös tulajdonnak árverés útján történő megszüntetésénél az értékesítés a közös tulajdonban álló vagyontárgy egészére és nem valamelyik tulajdonostárs tulajdoni hányadára vonatkozik [Ptk. 148. §, Vht. 92. §, Vhr. 53. § (2) bek.]. A peres felek házastársak voltak. Életközösségüket 1979. decemberében szakították meg, majd házasságukat a bíróság 1980-ban felbontotta. A felek az életközösség alatt szerezték azt a házas ingatlant, amelyben az életközösség megszakadása óta az alperes lakik; a felperes a szüleihez költözött vissza. A városi bíróság a felperesnek a közös vagyon megosztása iránt indított perében hozott ítéletével - egyéb rendelkezések mellett - a fenti ingatlannak a „felperes nevén álló y2 rész vonatkozásában az ingatlan tulajdonjogának árverési értékesítés útján való megszüntetését" rendelte el. Az árverésre vonatkozó rendelkezések között kimondta azt is, hogy az alperest az árverésen elővásárlási jog illeti meg. A megyei bíróság ítéletével az első fokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A közös tulajdon megszüntetésével kapcsolatban a Ptk. 148. §-a úgy rendelkezik, hogy a közös tulajdon tárgyait elsősorban természetben kell megosztani, de a bíróság azokat vagy azok egy részét - ha ez a tulajdonostársak körülményeire tekintettel indokolt - egy vagy több tulajdonostárs tulajdonába is adhatja. Ha pedig a közös tulajdon másként nem szüntethető meg, illetőleg a természetbeni megosztása jelentős értékcsökkenéssel járna, vagy gátolná a rendeltetésszerű használatot, a közös tulajdont értékesíteni kell, és a vételárat kell a tulajdonostársak között megfelelő arányban felosztani. Az értékesítés tehát a közös tulajdon tárgyára és nem valamelyik tulajdonostárs tulajdoni hányadára vonatkozik. A bíróságok tehát helytelenül jártak el, mikor az árverési értékesítést csupán a felperes tulajdoni illetőségére nézve rendelték el. A közös tulajdon megszüntetésének ilyen módját a törvény nem ismeri, és ez valójában nem is jelenti a közös tulajdon megszüntetését, illetve azt csak abban az esetben eredményezheti, amennyiben az árverésre bocsátott tulajdoni hányadot a másik tulajdonostárs vásárolja meg. A Vht. 92. §-ában írt eltéréstől eltekintve a közös tulajdon árverés útján történő megszüntetésénél is a Vht. rendelkezéseit kell alkalmazni azzal, hogy az ingatlanra bármelyik tulajdonostárs árverezhet. Ezért az alperes elővásárlási jogának kimondása is helytelenül történt. A Ptk. 148. §-ának (3) bekezdése a közös tulajdon tárgyainak az értékesítésével kapcsolatosan valóban kimondja azt, hogy az elővásárlási jog a tulajdonostársat harmadik személlyel szemben az értékesítés során is megilleti, ez a rendelkezés azonban a dolog természete szerint csak akkor érvényesülhet, ha az értékesítés a tulajdonostársak ügyleti akaratán alapul. A bíróság által bármilyen alapon elrendelt értékesítés esetén a 14/1979. (IX. 17.) IM rendelet 53. §-ának (2) bekezdéséből kitűnő szabály az irányadó, amely szerint az ingatlant az szerzi meg, aki a legmagasabb vételárat ajánlotta. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az óvással érintett körben a megyei bíróság ítéletét a városi bíróság ítéletének ugyanerre a rendelkezésére is kiterjedően a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése értelmében hatályon kívül helyezte, és az első fokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította (P. törv. II. 20 068/1987. sz., BH 1987/9. sz. 309.). 97