Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

II. Közérdekű javaslat felhasználása esetére jogszabály nem ír elő díjazási kötelezettséget [Ptk. 86. §, 1977. évi I. tv. 4. § (2) bek.]. I. A felperes — a perben nem álló N. T-vel együtt — újítási javaslatot nyújtott be 1982. február 5-én az alpereshez „leltározással kapcsolatos ügyvitelszervezési újítás és javaslat — importanyag (papír) és munkaidő megtakarításra, nyomdai és szállítási kapacitás terheléscsökkentésére stb." címmel. Ebben azt javasolta, hogy a módosított 55/1970. (XII. 30.) ÉM sz. rendelettel szabályozott leltározási rendeletet változtassák meg úgy, hogy az egyes eszköztípusokra előírt leltáridőszakot módosítsák. A hosszabb leltáridőszakok a leltározással járó szükségszerű és költséges tevékenységet csökkentik. Ez adminisztráció, munkaerő-, papírmegtakarítással jár. Az 1980. augusztus 12-én kelt — a pénzügyminiszterhez intézett — beadványában a felperes a leltározáshoz rendszeresített nyomtatványok alakjára nézve is módosítást javasolt, ami ugyancsak papírmegtakarítást eredményezne. Az alperes a javaslatot elutasította. A felperes 1981. július 7-én keresetet nyújtott be újítási díj iránt. Kereseti követelését 25 millió forintra emelte fel, ezért az ügy a Fővárosi Bíróság hatáskörébe került. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felperes javaslata nem minősül újításnak, hanem a jogszabály módosítására irányuló közérdekű javaslatnak tekinthető. Az első fokú bíróság közbenső ítéletet hozott, amelyben megállapította, hogy a felperes és a perben nem álló újítótársa, N. T. által az alpereshez benyújtott újítási javaslat újítás, amelyet az alperes részben hasznosított. A döntés indokolásában kifejtette, hogy a javaslat „átfogó jellegű, a leltározás országos rendjét érintő, a leltározás munkáját ésszerűsítő munkaszervezési javaslat". Munkaerő- és költségmegtakarítást eredményez, a módosított formanyomtatványok pedig célszerűbbek és papírmegtakarítást eredményeznek. A hasznosítás népgazdasági jelentősége nyilvánvaló és közvetlenül az alperesnél is hasznos eredménnyel jár. A szükségtelen leltározás mellőzésével ugyanis a felesleges ellenőrzés is elmarad. Hasznos eredmény az is, hogy az alperes munkája ezáltal hatékonyabbá válik. Nincs jelentősége annak, hogy az újítási javaslat hasznosításának az elrendelése ezúttal jogszabályi formában történik. A közbenső ítélet ellen az alperes fellebbezett a kereset elutasítása végett. Azzal érvelt, hogy a javaslat hasznosítása nem jár hasznos eredménnyel a Pénzügyminisztérium részére, ezért sem meríti ki az újítás fogalmát. A másodfokú eljárásban fellépő legfőbb ügyész a kereset elutasítását indítványozta. Álláspontja szerint a jogszabály felülvizsgálatára és jogalkotásra irányuló tevékenység kívül esik azon a körön, amely az újításról szóló rendeletek hatálya alá vonható. A felperes javaslatát ezért közérdekű bejelentésnek kell tekinteni. A felperes az első fokú közbenső ítélet helyben hagyását kérte. II. A fellebbezés és a legfőbb ügyész indítványa helytálló. A leltározás a gazdálkodó szerv rendelkezésére álló eszközök és ezek forrásai valóságos állományának megállapítása, amely számos, egymással összefüggő, összességükben rendszerezett (felvételkészítési, ügyviteli, értékelő stb.) tevékenységből áll. A leltározási és mérlegbeszámoló-készítési kötelezettséget szabályozó — többször módosított — 55/1970. (XII. 30.) PM sz. rendelet kötelező előírásokat tartalmaz a leltározásról, egyebek között az eszközök (álló- és forgóeszközök) 89