Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

leltárbavételéről és leltározási időszakról. E szabályok alkalmazásától csak a Pénzügyminisztérium engedélyével lehet eltérni [2. § (5) bek.]. A számviteli jogszabályok — így a leltározás szabályai is — összefüggő rendszert alkotnak. Ezen belül bármely részletszabály megalkotása, megváltoztatása csak a hozzá tartozó, vele összefüggő szabályrendszer egészével való összhangban valósítható meg. A felperes javaslata az eszközök leltárbavételére és a leltáridőszakra vonatkozó egyes szabályok megváltoztatására irányul, és ezt munka- (ügyvitel-) szervezési újításként kéri elbírálni. Valamely javaslat újításként való minősítésének előfeltétele, hogy megoldást tartalmazzon valamely műszaki, munka- vagy üzemszervezési feladatra [38/1974. (X. 30.) MT sz. rendelet 2. § (1) bek.]. Nem tekinthető újításnak az a javaslat, amely csak a megoldható feladatot tárja fel, illetőleg a megoldás elégséges voltához szükségszerűen hozzá tartozó mozzanatoknak csak egy részével foglalkozik. Bármilyen szervezési feladat olyan összefüggő, egymást feltételező mozzanatokból álló sorozat, amely csak ezeknek a lényeges elemeknek az összefüggésükben történt kidolgozásával tekinthető megoldottnak. A felperes javaslata a számvitel rendjéhez tartozó leltározás néhány kiragadott szabályát kívánja — költségmegtakarítási céllal — megváltoztatni. A kifejtettekre tekintettel ez a javaslat a szervezés elégséges megoldásaként nem fogadható el, következésképpen nem meríti ki az újítás fogalmát. Az a körülmény, hogy a számvitelről szóló jogszabályok felülvizsgálatánál, illetőleg módosításánál történtek olyan változások, amelyek — részben — egybeesnek a felperes javaslatában foglaltakkal, a felperes javaslatát nem minősíti hasznosított újításnak. Az ésszerűségre, a korszerű követelmények kielégítésére törekvő feladat megvalósítására ugyanis — miként arra az alperesnek a felperes újítási javaslatára adott válaszlevele rámutat — a szerteágazó és sokrétű összefüggésre való tekintettel széles körű tanulmányozásra, az egyes részletszabályok összehangolására volt szükség, és ez a tevékenység tulajdonképpen a feladat megoldása. A leltárfelvétel, illetőleg a leltározási időszak egyes szabályainak módosítására tett javaslathoz hasonlóan a szervezés szempontjából nem elégséges részmegoldást tartalmazott a nyomtatványformák elrendelésére tett javaslat. Az újítás fogalmi ismérveinek ez sem felel meg, díjkövetelésre okot adó újításnak ezért nem minősül. A felperes javaslata olyan társadalmilag hasznos cél elérésére irányuló kezdeményezés [1977. évi I. törvény 4. §-ának (2) bek.], amelynek megvizsgálása, megvalósítása, a tett intézkedésről a felperes tájékoztatása az alperes kötelessége volt. Díjazási kötelezettséget azonban a közérdekű javaslat felhasználása esetére a jogszabály nem ír elő. A Legfelsőbb Bíróság az előadottakra tekintettel az első fokú bíróság közbenső ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét — a követelés jogos alapjának hiányában — elutasította [Pp. 253. § (3) bek.]. (Legf. Bír. Pf. IV. 20 098/1983. sz., BH 1983111. sz. 439.) 74. /. Ha valamely megoldás megvalósítója a megoldást nem az újítási díjra igényt támasztó személyek javaslata, hanem az azok munkáltatója által szolgáltatott tanulmányterv alapján valósította meg, és az ellenértéket meg90