Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

berendezést szereljenek össze. A harmadik személyek részére gyártott készülékek után a szabadalom átruházása előtti időre darabonként 60 forintot, ezt követően darabonként 180 forintot állapított meg. A szabadalom átruházása előtti időre a követelés jogalapját arra alapította, hogy az I. vállalat hozzájárult ennek a követelésnek az érvényesítéséhez, és az alperes a jogalapot elismerte. Az összegszerűséget az átruházási szerződés szerint határozta meg. A szabadalom átruházása utáni időre kimondotta, hogy a felperest szabadalomhasznosítási díj illeti, amely nagyobb összegű, mint a találmányi díj. A díj összegének a megállapításánál arra is tekintettel volt, hogy az alperes jelentős mennyiségű pótalkatrészt gyártott és értékesített, ami a berendezések élettartamát növelte. Az első fokú ítélet ellen mindkét fél fellebbezett. A felperes kérte díj fizetésére kötelezni az alperest az általa az I. vállalat részére gyártott berendezések után is. Álláspontja szerint az alperes által történő gyártás hasznosításnak tekintendő, ebből az alperesnek haszna keletkezett, ez után tartozik díjazni a feltalálót. Kérte a pótalkatrészek után is díjazás megállapítását. Véleménye szerint ez is hasznosításnak tekintendő, mert a pótalkatrészek meghosszabbítják a szabadalommal védett berendezések élettartamát. Az alperesek fellebbezésében kifogásolta az összegszerűséget. Álláspontja szerint az első fokú bíróság azzal, hogy díjnövelő tényezőként vette figyelembe a pótalkatrészek gyártását, közvetetten díjat állapított meg a pótalkatrészek után is. Erre nincs lehetőség, mert a pótalkatrészek nem valósítják meg a találmányt. Hivatkozott arra is, hogy az I. vállalat készülékenként 60 forintos díjban állapodott meg a felperessel, ennél nagyobb összegű díj fizetésére az alperes sem kötelezhető. A harmadik személyek részére értékesített készülékek után megállapított összegből készülékenként 60 forint megállapítását nem támadta. III. Egyik fellebbezés sem alapos. 1. Helyesen állapította meg az első fokú bíróság, hogy a szabadalmas megrendelésére, az általa rendelkezésére bocsátott tervek alapján történő gyártásnál hasznosítónak a megrendelő tekintendő. Ez vonatkozik a szabadalom átruházása utáni időszakra is, amikor a volt szabadalmas szerződés alapján volt jogosult a szabadalommal védett megoldás hasznosítására, a szabadalom tárgyának a gyártására, allicencia adására. Ezzel kapcsolatban csak az I. vállalattal került az alperes jogviszonyba. A felperes pedig a szabadalom átruházása előtti időre a 45/1969. (XII. 29.) Korm. sz. rendelet alapján az I. vállalattól mint munkáltatótól követelhet találmányi díjat. Az ezt követő időre a felperes és az I. vállalat között létrejött szerződés alapján illeti meg díj a felperest — szintén az I. vállalattal szemben. Ezt a díjazást azonban a felperes megkapta. Az alperestől egyrészt jogviszony hiányában, illetve azért nem követelhet díjat, mert a már díjazott hasznosításon felül többlethasznosítás nem történt. 2. Helyesen döntött az első fokú bíróság a harmadik személyek részére gyártott készülékek díjának a megállapítása kérdésében. Ez olyan többlethasznosításnak tekintendő, amellyel kapcsolatban a díjkövetelés jogalapját az alperes elismerte. A szabadalom átruházása előtti időszakban a felperest mint feltalálót ezzel a hasznosítással kapcsolatban is csupán találmányi díj illette meg, amelyet közvetlenül a hasznosítótól a 45/1969. (XII. 29.) Korm. sz. r. rendelet 1. §-ának (4) bekezdése értelmében csak akkor lehet követelni, ha ezt a szerződésben magára vállalta. Az adott esetben ezt a szerződést pótolja az alperes perbeli elismerő nyilatkozata és az I. vállalat hozzájárulása, hogy a felperes a követelést az alperessel szemben érvényesítse. A szabadalom átruházása utáni időszakban a felperest mint szabadalmast 87