Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

jogosult a szabadalom hasznosítására, a szabadalom tárgyának a gyártására és gyártatására, beszerzésére és értékesítésére, és ezt a jogát jogosult korlátozás nélkül másra átruházni. Kikötötték, hogy ilyen esetben a volt szabadalmas köteles a hasznosítás fejében a feltalálót díjazni, a díjazás összege az akár természetben, akár allicencia formájában értékesített szerkezetenként 60 forint. Az I. gyár a szabadalom szerinti szerkezeteket (pedálokat) az általa gyártott autóbuszok fenékvázaiba beszerelve használta fel. 1978. július 26-án szerződést kötött az alperessel, amelyben az alperes vállalta, hogy az I. gyár mint megrendelő által rendelkezésre bocsátott gyártási tervek alapján fenékvázakat szállít. Kikötötték, hogy az alperes a megrendelő által szolgáltatott dokumentáció alapján köteles szállítani. Megállapodtak abban is, hogy a dokumentáció alapján az alperes harmadik személy részére csak a megrendelővel történt előzetes megállapodás alapján gyárthat és szállíthat. Az alperes által az I. gyár részére gyártott és szállított, a szabadalom felhasználásával készült szerkezetek után a készülékenként kikötött díjat a gyár megfizette a felperes részére. Az alperes további 452 db — a találmány szerint kialakított — berendezést gyártott és értékesített harmadik személyek részére. Ebből 329 db értékesítése a szabadalom átruházása előtt, 123 db értékesítése a szabadalom átruházása után történt. Ezen kívül az alperes gyártott és különböző kereskedelmi szervek részére értékesített olyan alkatrészeket is, amelyek a szabadalom szerinti berendezés meghibásodott alkatrészeinek a pótlására voltak szükségesek, és amelyek felhasználása folytán meghosszabbodott a berendezés élettartama. Az alperes a per előtt kifizetett a felperes részére 8160 forint díjat, a per során bírósági letétbe helyezés útján teljesített 19 980 forintot. 77. A felperes a keresetében a következőket követelte. 1. Az alperes hasznosította a szabadalmat azáltal, hogy az I. vállalat részére szállított fenékvázakba beépítette a szabadalom szerinti készüléket, ebből az alperesnek haszna származott. Ezért követelt a) a szabadalom átruházása előtti időre gyártott készülékenként 20 forintot, b) a szabadalom átruházása utáni időre készülékenként 60 forintot. 2. Az alperes által harmadik személyek részére gyártott és értékesített készülékek után készülékenként 100 forintot, illetve egyéb igényének az elutasítása esetében készülékenként 250 forintot követelt. 3. Az alperes által gyártott pótalkatrészek után is kérte díjazás megállapítását a pótalkatrészek értékének az arányában. Az alperes 19 980 forintot elismert, ezt az összeget bírósági letétbe helyezte, és a bíróság a letett összeget a felperes részére utalványozta. Az alperes ezt meghaladó részében kérte a kereset elutasítását. A kereseti követelés 1. és 3. pontja tekintetében vitatta a követelés jogalapját, a 2. pont vonatkozásában az összegszerűséget kifogásolta. Az első fokú bíróság ítéletében 11 940 forint és járulékai megfizetésére kötelezte az alperest, a kereset ezt meghaladó részét elutasította. Nem látta megalapozottnak a keresetet az I. részére gyártott fenékvázakkal kapcsolatban. Ezek vonatkozásában hasznosítónak a megrendelő volt tekinthető, aki korábban szabadalmas volt, utóbb az átruházási szerződés alapján volt jogosult a hasznosításra. A pótalkatrészek gyártását az első fokú bíróság nem tekintette a szabadalom hasznosításának, mert a szabadalom csak a teljes berendezést védi, az alperes csak egyes alkatrészeket gyártott, ezeket különböző szervek részére értékesítette, így arra sem volt lehetőség, hogy a pótalkatrészekből teljes 86