Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

Az alperest terheli a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése szerint annak a bizonyítása, hogy a perbeli terméket ebben az időszakban is a felperesi szabadalomtól eltérő saját megoldása alkalmazásával gyártotta. Erre üzemi titokként a szabadalom bejelentése előtt is lehetősége volt, ezt azonban az alperes tartozik bizonyítani. Az alperes javára szóló sisomicin gyártására alkalmas szabadalmi eljárás bejelentésének az időpontjától kezdve azonban az Szt. vr. 6. §-a két ellentétes vélelem ütközése folytán a Pp. 164. §-ának az (1) bekezdése szerint a felperes tartozik bizonyítani, hogy az alperes nem a saját eljárásával gyártotta ezt a terméket. A per adatai azt igazolják, hogy — egyéb termékek mellett — sisomicin előállítási eljárására vonatkozik az 1973. december 30-án bejelentett 168 778. lajstromszámú és az 1976. március 29-én bejelentett 174 695. lajstromszámú alperesi szabadalom. A Legfelsőbb Bíróság tévesen hárította az alperesre annak a bizonyítását, hogy a perbeli termék előállítására vonatkozó alperesi szabadalommal védett eljárások a gyakorlatban alkalmasak is az alperes által gyártott termék előállítására a tényleges mennyiségben és minőségben. Téves az a megállapítás is, amely szerint az alkalmasság megállapítására a szabadalmi leírás nem elegendő. Az Szt. 1. §-a értelmében csak a gyakorlatban alkalmazható találmány szabadalmazható. Ha a szabadalmi leírás szerint megjelölt módon és mértékben az oltalmazott eljárás nem alkalmas gyakorlati alkalmazásra, a szabadalmat meg kell semmisíteni. Bitorlási perben azonban ilyen „megállapításra" nincs lehetőség. Ezért a bíróságnak a szabadalmi leírás — elsősorban az igénypontok — tartalma alapján kell vizsgálnia, hogy az alperes javára szóló szabadalmi oltalom alapján van-e lehetőség üzemi méretekben a perbeli érték gyártására. Ha a szabadalmi leírás tartalma szerint az alperesi szabadalom üzemi méretekben alkalmas a perbeli termék gyártására, a felperest terheli annak a bizonyítása, hogy az alperes nem a saját, hanem a felperes megoldását hasznosította. (Eln. Tan. P. törv. 21 12211984. sz., BH 1985110. sz. 378.) 63. A hasznos eredmény meghatározása szempontjából több találmány együttes hasznosítása esetében elsősorban azt kell eldönteni, hogy a haszon csak a díjigény alapjául szolgáló találmány hasznosításából ered-e. Valamennyi tényező mérlegelésével kell megállapítani a találmány részesedési arányát a hasznos eredmény keletkezésében (az ún. fedési hányadot). Ennek mértéke a megoldás műszaki és gazdasági jelentőségétől függően eltérhet a találmány által érintett alkatrésznek a termék egészében képviselt értékarányától. Az a körülmény, hogy a pénzben kifejezhető hasznos eredmény meghatározása csak becslés alkalmazásával lehetséges, nem ad alapot a hasznos eredmény megállapításának a mellőzésére és arra, hogy a bíróság eszmei díjazásra térjen át [Ptk. 86. §, 1969. évi II. tv. 17. §, 45/1969. (XII. 29.) Korm. sz. r. 3. § (1), (3) és (5) bek.]. I. A felperes feltalálója, az alperes szabadalmasa a „Lemez tompaillesztésű mágneses körök" című, 1979. szeptember 28-án közzétett szolgálati találmánynak. Az alperes a szabadalmat hasznosítja, a találmány felhasználásával gyárt transzformátorokat. A felperes módosított keresetében az 1981. július l-jétől 1983. december 31-ig terjedő időre — a gyártott vasmag súlyát alapul véve — kg-onként 50 fillér találmányi díj számításba vételével 995 071 forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest. 74