Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

felelős. A sajtóhelyreigazítási igény érvényesítésére rendelkezésre álló határidő elmulasztása nem zárja ki a személyiség sérelméből eredő igény rendes peres eljárásban való érvényesítését és nyilvános elégtételadásként meghatározott tartalmú közlemény közzétételének az elrendelését. A bíróság köteles erről a Pp. 146. §-ának a (2) és (3) bekezdése értelmében a felperest tájékoztatni. 3. A Ptk. 84. §-ának a (2) bekezdése értelmében közérdekű célra fordítható bírságot akkor lehet kiszabni, ha a kártérítés címén megítélhető összeg nem áll arányban a felróható magatartás súlyosságával. A felperes nem érvényesített kártérítési igényt, és a bíróság hivatalból sem vizsgálta, hogy megfelelő igényérvényesítés esetén meglennének-e a kártérítési kötelezettség megállapíthatóságának a feltételei. így a bírság kiszabása a perben az eddig rendelkezésre álló adatok szerint megalapozatlan. (P. törv. I. 20 678/1981. sz., BH 198216. sz. 236.) 31. A gyógykezelő, gondozó tevékenység megválasztásánál és foganatosításánál megfelelő körültekintéssel és alapossággal kell eljárni. Ennek elmulasztása nemcsak a vonatkozó szakmai szabályoknak, hanem egyszersmind a személyhez fűződő — a törvényben biztosított —jogoknak a megsértését is jelentheti. Az, hogy az elmeosztályon történt gyógykezelés, illetőleg a gondozói nyilvántartásba felvétel és a sérelmezett látogatás között évek teltek el, önmagában nem teszi jogellenessé vagy éppen sértővé az ellenőrző jellegű látogatást [Ptk. 75—82. §, 1511972. (VIII. 5.) EüM sz. r. 48. §]. Az 1981. március 2-án jegyzőkönyvbe vett keresetlevélben a felperes előadta, hogy 1981. január 26-án hozzátartozói, illetve vendégei társaságában a lakásán tartózkodott, amidőn az alperes ideggondozó intézetének dolgozója felkereste és — munkáltatója utasítására hivatkozva — egészségi állapota iránt érdeklődött, majd a felperes kérésére a beszélgetést a lakás egy másik helyiségében folytatták. A felperes jogi álláspontja szerint az alperes ezzel a személyhez fűződő jogait sértette meg; kérte ennek bírói megállapítását és az alperesnek a további jogsértő magatartástól való eltiltását. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azt állította, hogy az ideggondozó intézet dolgozója a felperes látogatása során munkaköri kötelességét teljesítette, jogsértő magatartás nem történt. Az első fokú bíróság meghallgatta a felperest, tanúként kihallgatta a felperes meglátogatását elrendelő szakorvost, beszerezte a felperes egészségi állapotára, korábbi gyógykezelésére vonatkozó adatokat. Megvizsgálta a felperes jelenlegi elmebeli állapotát az Igazságügyi Orvosszakértői Iroda szakvéleménye útján, majd ítéletével a felperes keresetét elutasította. ítélete indokolásában az első fokú bíróság utalt a 15/1972. (VIII. 5.) EüM sz. rendelet 48. §-ára, amely az elmebetegségben szenvedő személyek gondozásáról szól. Eszerint az idegbeteggondozó intézet nyilvántartásába felvett beteg gondozása a szükséges ideig tart, és kiterjed az elmeosztályon már gyógykezelt személyekre is. A gondozás magában foglalja az egészségi állapotnak, az életkörülményeknek, a lakóhelynek helyszíni tanulmányozását is. A felperest korábban a kórház elmeosztályán gyógykezelték, a gondozásra szoruló betegek nyilvántartásába felvették, így az alperes a jogszabályban előírt kötelességét teljesítette, és a felperest a személyhez fűződő jogaiban nem sértette meg. Kiegészítő ítéletében az első fokú bíróság a kirendelt ügygondnok díjának megfizetésére is kötelezte a felperest. 41