Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

vagy egyébként is az életét. E vonatkozásban nem hagyható figyelmen kívül, hogy a nem vagyoni kárért való felelősség jogalapja egyáltalán csak súlyos nem vagyoni hátrány vonatkozása esetében állapítható meg. Az pedig további kérdés, hogy — a nem vagyoni kártérítésre való jogosultság fennállása esetén — az elszenvedett nem vagyoni hátránnyal a károkozás körülményeire és következményeire tekintettel milyen összegű kárpótlás áll arányban. A nem vagyoni kár megtérítésének az a rendeltetése, hogy segítse a károsultat életvitelének és életviszonyainak a megváltozott körülményekhez igazodó alakításában, lehetővé tegye számára a nem vagyoni sérelemről eredő nehézségei leküzdését, az elvesztett lehetőségeinek — a körülményekhez képest — esetleg más lehetőségek megteremtésével való pótlását. Annak meghatározásánál, hogy ehhez milyen anyagi eszközök szükségesek, csak a társadalmilag is elismert reális igényeket lehet alapul venni. A döntésnél mérlegelni kell tehát az elszenvedett nem vagyoni sérelem jellegét és mértékét, így azt is, hogy konkrétan miben mutatkozik meg a társadalmi életben való részvétel vagy egyébként is az élet tartós, súlyos megnehezülése. Nyilvánvaló pl., hogy ebből a szempontból a végtag elvesztése, a bénulás és más hasonló — a mindennapi élettevékenységet nagymértékben gátló — következmény általában nagy súllyal jön figyelembe. A nem vagyoni kárpótlás összegének meghatározásánál jelentősége van a sérelmet szenvedett személy korának s általában az életkörülményei alakulásának. Ugyanaz a testi sérülés vagy más egészségkárosodás más és más súllyal eshet latba a fiatal és az idős károsultnál. A károsult egész korábbi életvitelétől és általában az életkörülményeinek alakulásától függően is más és más súlyuk lehet a kárpótlás összegével kapcsolatos mérlegelésnél azoknak a hátrányoknak, amelyeket a károsult a károkozó magatartása miatt kénytelen eltűrni, illetőleg amelyekhez alkalmazkodnia kell. Az életkörülmények egyébként kedvező alakulása nagymértékben csökkentheti a nem vagyoni hátrány súlyát. Általában törekedni kell arra, hogy a hasonló körülmények között, hasonló tényezők számbavételével meghatározott marasztalási összegek között ne legyenek indokolatlanul nagy eltérések. A nem vagyoni kárpótlás összegének a meghatározásánál tehát tág lehetősége van a bíróságnak az említett — és esetleg más — szempontok mérlegelésére. E mérlegelésnél kellő mértéktartásra is szükség van. Figyelemmel kell lenni a kárért felelős személy vagyoni helyzetére, illetőleg általában a társadalom anyagi teherbíró képességére, valamint arra is, hogy a károsult magatartása mennyiben hatott közre a kár keletkezésében. A nem vagyoni kárpótlásnak egy összegben történő megítélésekor a bíróság a nem vagyoni kár megtérítése iránti igényt teljes egészében elbírálja. A Pp. 229. §-ának rendelkezése szerint a keresettel már érvényesített jog tárgyában hozott ítélet jogereje kizárja, hogy ugyanabból a tényalapból származó ugyanazon jog iránt ugyanazok a felek egymás ellen új keresetet indíthassanak, vagy az ítéletben már elbírált jogot egymással szemben egyébként vitássá tegyék. A nem vagyoni kárpótlás tárgyában hozott bírósági határozattal jogerősen elbírált igény tehát ítélt dolog, amely újból nem tehető ^vitássá. 6. Nem vagyoni kártérítésként járadék is megítélhető, ha az összes körülmény gondos mérlegelésével az állapítható meg, hogy a nem vagyoni kártérítés járadék megítélése mellett tudja a legmegfelelőbben betölteni a rendeltetését. E tekintetben elsősorban a károsult jogos érdeke jön figyelembe, de járadék megítélését más szempontok is indokolhatják. 227