Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

A Ptk. 355. §-ának (3) bekezdése akként rendelkezik, hogy kártérítésként járadékot is meg lehet állapítani. E rendelkezés általános jellegű, nem tesz különbséget aszerint, hogy milyen kártérítésről van szó. Nincs tehát jogi akadálya annak, hogy a bíróság nem vagyoni kártérítésként járadékot ítéljen meg. E vonatkozásban a bíróság nincs kötve a felek kérelméhez. Annak elbírálásához, hogy az adott esetben a károsult magánszemély részére egyösszegű kártérítés vagy pedig járadék megítélése indokolt-e, az összes körülmény gondos számbavételére és mérlegelésére van szükség. Azt kell vizsgálni, hogy a kártérítés melyik módja szolgálja a legmegfelelőbben a nem vagyoni kártérítés jogintézményének célját, egyösszegű kártérítés vagy járadék alkalmasabb-e a károsult által elszenvedett nem vagyoni hátrány enyhítésére, elviselhetőbbé tételére, mégpedig figyelemmel arra is, hogy a károsult vagyoni kára megtérül. A mérlegelésnél nagy jelentősége van a károsult személyes és családi körülményeinek, korának, egészségi állapotának és általában mindazoknak a körülményeknek, amelyek a károsodás következtében elnehezült életvitel körében az említett szempontból értékelhetők. Mindebből az is következik, hogy — az adott eset sajátos körülményeinek messzemenő figyelembevétele mellett — elsősorban akkor indokolt egyösszegű kárpótlás helyett járadék megítélése, ha ezt a károsult jogos érdekének védelme megkívánja. Nem vagyoni kárpótlás címén járadék megállapítása lehet célszerű súlyos, folyamatosan állandó jelleggel jelentkező nem vagyoni hátrány esetében akkor, ha a körülményekből következtethetően az áll a károsult érdekében, hogy a jövőben rendszeresen, folyamatosan részesüljön kárpótlásban. Járadék megítélése mutatkozhat indokoltnak olyan esetben is, amikor a társadalmi életben való részvétel vagy egyébként is az élet tartós, súlyos megnehezülése még nem tekinthető végleges jellegűnek, az a jövőben módosulhat, s indokoltnak mutatkozik lehetőséget biztosítani az esetleg utóbb bekövetkező változásokhoz való igazodásra, amire a járadékfizetési kötelezettség időtartamának vagy a járadék összegének módosítása útján kerülhet sor (Pp. 230. §). Ebből a szempontból különös jelentősége lehet annak, hogy a károsodás fiatal korban következett be. Járadék megítélése mellett szólhat viszont adott esetben a károsult magas kora is. 7. A nem vagyoni kártérítésre való jog nem száll át a jogosult örököseire. A nem vagyoni kártérítésre való jog — a jellegéből következően — személyes természetű. Ez a jog a károsult személyéhez tapad, nem vagyoni kárpótlásra csak az tarthat jogszerűen igényt, akinek a javára megvalósultak a törvényben meghatározott feltételek. Az örökösnek nincs jogosultsága nem vagyoni sérelem orvoslására, minthogy ilyen sérelem nem is érte. A jogosult halála esetében a jogutód javára megítélt nem vagyoni kárpótlás tehát már nyilvánvalóan nem tölthetné be a törvényhozó által szem előtt tartott azt a rendeltetését, hogy magának a károsultnak szolgáltasson elégtételt az általa elszenvedett nem vagyoni hátrányért. A nem vagyoni kárpótlásnak — a jogosult halála után — más személy javára való megítélése szemben állna a jogintézmény céljával. Egyébként a jogosult halálával a szerződés is megszűnik akkor, ha a szolgáltatás kizárólag az ő személyes szükségleteinek fedezésére lett volna alkalmas [Ptk. 323. § (2) bek.]. A jogosult halálával tehát a nem vagyoni kárpótlásra vonatkozó jog elenyészik az nem száll át a jogosult örököseire. 228