Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

ha a bíróság a károkozót egyidejűleg általános kártérítés fizetésére is kötelezi. A kártérítés e két fajtáját azonban egymástól el kell határolni. A Ptk. 355. §-ának (4) bekezdése szerint kártérítés címén a károkozó körülmény folytán a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést és az elmaradt vagyoni előnyt, továbbá azt a kárpótlást vagy költséget kell megtéríteni, amely a károsultat ért vagyoni és nem vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges. A károsult tehát mind a vagyoni, mind pedig a nem vagyoni kárának megtérítésére igényt tarthat. A vagyoni károk körében pedig általános kártérítés megítélésére is sor kerülhet. A Ptk. 359. §-ának (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy ha a kár mértéke — akár csak részben — pontosan nem számítható ki, a bíróság a károkozásért felelős személyt olyan összegű általános kártérítés megfizetésére kötelezheti, amely a károsult teljes anyagi kárpótlására alkalmas. E rendelkezésből következően általános kártérítésre kötelezésnek akkor van helye, ha van ugyan vagyoni kár, de ennek mértéke pontosan nem számítható ki. Lényeges különbség van tehát az általános kártérítés és a nem vagyoni kártérítés között: az előbbi vagyoni kár megtérítése, az utóbbi ellenben nem az. Az előbbi esetben [Ptk. 359. § (1) bek.] a vagyoni hátrány, az utóbbi esetben (Ptk. 354. §) pedig a nem vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges összeget kell megtéríteni. Mindebből tehát egyrészt az következik, hogy az általános kártérítésre kötelezés mellett helye lehet a nem vagyoni kár megtérítésére való kötelezésnek is, másrészt pedig az, hogy a kártérítés e két fajtáját el kell határolni egymástól. Az elhatárolás tekintetében különös gondosságra van szükség akkor, ha a károsult az elszenvedett hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges költségek megtérítését igényli [Ptk. 355. § (4) bek.]. Nem lehet szó nem vagyoni kártérítésre kötelezésről akkor, ha az igényelt költségek a károsultat ért vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükségesek. Ilyen esetben a bíróság vagyoni kár megtérítésére kötelezi a károkozót. Nem vagyoni kártérítésre kötelezésnek csak akkor lehet helye, ha megállapítható a károkozás hatásaként jelentkező immateriális sérelem, amely tehát kívül esik a vagyonban keletkezett károk körén. 5. Magánszemélynek járó nem vagyoni kártérítés összegét az ebből a szempontból jelentős valamennyi tényező (körülmény) együttes és gondos mérlegelésével, valamint kellő mértéktartással kell meghatározni. E mérlegelésnél különösen figyelembe kell venni a nem vagyoni sérelem jellegét és mértékét, a társadalmi életben való részvétel vagy egyébként is az élet tartós, súlyos megnehezülésének megnyilvánulási módját, a sérelmet szenvedett személy korát és életkörülményeinek alakulását. A Ptk. 355. §-ának (4) bekezdésében foglalt rendelkezésből következően a nem vagyoni kár címén megítélt összeg meghatározásánál azt kell vizsgálni, hogy milyen összegű kárpótlással lehet ellensúlyozni az elszenvedett nem vagyoni hátrányt^ milyen összegű kárpótlás áll ezzel arányban. Ennek eldöntésénél az ebből a szempontból jelentős valamennyi tényezőt (körülményt) a maga öszszességében, na,gy gondossággal és egymással összefüggésben kell mérlegelni. A nem vagyoni kárpótlás összege tekintetében való döntésnél figyelembe veendő elsődleges szempont az, hogy a bíróságnak az adott eset összes körülményeinek számbavételén alapuló megítélése szerint az elszenvedett sérelem milyen mértékben nehezíti meg a károsultnak a társadalomban való részvételét 226