Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

pótlás iránti igény alapossága szempontjából lényeges körülményeket, tényezőket feltárnia. Szükség lehet különösen orvosszakértői vélemény beszerzésére is. A nem vagyoni kárpótlásra való jogosultság tekintetében való döntés azonban bírósági és nem orvosszakértői feladat. Az orvosszakértői véleménynek abban a kérdésben kell állást foglalnia, hogy a károkozó magatartás a nem vagyoni kárpótlást igénylő személynél milyen egészségi károsodásra vezetett, a kialakult állapot véglegesnek vagy csak átmenetinek tekinthető-e, és ez mennyiben korlátozza az igénylőt a korábbi életvitelében. A bíróságnak a szakértői vélemény és a per egyéb adatainak együttes és körültekintő mérlegelésével kell határoznia abban a kérdésben, hogy a nem vagyoni kárpótlás iránt támasztott igény megalapozott-e vagy sem. 3. A károkozó magatartás miatt életét vesztett személy közeli hozzátartozója is csak akkor tarthat jogszerű igényt a nem vagyoni hátrány csökkentése céljából kárpótlásra, ha a haláleset következtében a társadalmi életben való részvétele vagy egyébként is az élete tartósan, súlyosan megnehezült. Az ilyen igény jogszerűségét önmagában nem alapozza meg sem a halál ténye, valamint az ennek következményeként fellépő gyász és fájdalom, sem pedig csupán az, hogy a hozzátartozó halála folytán a korábbi helyzet hátrányosan megváltozott. A károkozó magatartás következtében életét vesztett személy közeli hozzátartozója részére nem vagyoni kárpótlás megítélését a törvény nem zárja ki. Ilyenkor is feltétel azonban annak bizonyítása, hogy a hozzátartozónak a társadalmi életben való részvétele vagy egyébként is az élete a haláleset következtében tartósan, súlyosan megnehezült. Közeli hozzátartozó elvesztése rendszerint komoly megrázkódtatással, lelki fájdalommal és mély gyász érzésével jár. A fájdalom, a gyász azonban — az élet természetes rendje szerint — idővel elhalványul, ereje az idő múlásával fokozatosan csökken, s a visszamaradt hozzátartozó újra beilleszkedik az életbe. Különösen a fiatalabb életkor, a megfelelő egészségi állapot és a megszokott munkahelyi környezet segítheti elő a hozzátartozó életvitelének oly módon való alakítását, hogy ez elkerülhetővé teszi a társadalmi életben való részvételnek vagy egyébként is az életnek tartós, súlyos megnehezülését. A döntéshez e tekintetben is gondos vizsgálatra van szükség. A nem vagyoni kártérítésre való igény jogszerűségét önmagában nem alapozza meg a halál ténye, a közeli hozzátartozó ilyen módon való elvesztése, valamint az ezzel előidézett gyász és fájdalom. Nem alapozza meg önmagában az sem, hogy a hozzátartozó halála következtében a helyzet megváltozott (pl. a házastárs özvegy lett, a gyermek árvaságra jutott), és nehézségek is felmerültek. A társadalmi életben való részvétel vagy egyébként is az élet tartós, súlyos tényleges megnehezülésének bizonyítása mindenképpen feltétele a nem vagyoni kárpótlás megítélésének. Az igényjogosultság mérlegelésénél nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a károsult mindenképpen igényt tarthat a vagyoni kára megtérítésére, ideértve azokat a költségeket is, amelyek a vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükségesek. Mindebből az is következik, hogy még közeli hozzátartozó elvesztése esetében is csak akkor állapítható meg nem vagyoni kártérítés, ha a közeli hozzátartozó sajátos személyi körülményei folytán az életviszonyai úgy alakultak, hogy a megváltozott helyzethez nem tud alkalmazkodni, vagy egyébként tartósan, súlyosan megnehezül az életének vitele. 4. Nem vagyoni kárpótlás fizetésére való kötelezésnek helye lehet akkor is, 225