Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

életbe való bekapcsolódását, az abban való részvételt. E tényezők kimerítő felsorolása nem lehetséges, az életviszonyok alakulása sajátos és változatos helyzeteket idézhet elő. Ezért minden esetben a legnagyobb gondossággal kell vizsgálni, hogy valóban megállapíthatók-e a károkozásnak — különösen a munkavégzés szempontjából — olyan hátrányos következményei, amelyek a károsult életvitelének a nem vagyoni kártérítésre jogosító súlyos megnehezülésével járnak. E vizsgálódásnál — amelynél a károsult károsodás előtti életkörülményeiből kell kiindulni — nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy ugyanazok a tényezők is egyéb tényezőkkel összefüggésben más és más súllyal jöhetnek számításba a nem vagyoni kárpótlásra való igény alapossága szempontjából. Nem vagyoni kár megtérítésének igénylésére főként testi sérülések és egészségkárosodások adhatnak alapot. Körültekintően vizsgálni kell, hogy ezek következményei a károsult számára milyen súlyos megterhelést jelentenek, várható-e, s milyen mértékű javulás a károsult állapotában. Az egész életre vagy legalábbis hosszú időre kiható súlyos hátrány (pl. végtag elvesztése, maradandó és jelentős érzékszervi károsodás, torzulás, bénulás) különösen indokolhatja a kárért felelős személynek a nem vagyoni kár megtérítésére való kötelezését. Ebből a szempontból általában nagy jelentősége van pl. annak, hogy a károkozás következtében mennyire szűkülnek be a munkavállalási, a kulturális, a sportolási, a szórakozási, a biológiai igények kielégítésének lehetőségei. E vonatkozásban figyelemmel kell lenni a károsult korára, egyéniségére, indokoltnak tekinthető igényeire, hajlamaira és korábbi életvitelére is. A károsodás következményei korlátozhatják az életvitel korábbi lehetőségeit, a károsultat a megszokott környezetből való kiválásra kényszeríthetik, nehézkessé tehetik számára a társadalmi érintkezést, az érzelmi élet beszűkülésére vezethetnek, nehezíthetik a családalapítást (házasságkötést) és a családi életet, hátrányosan befolyásolhatják a munkahelyi előrehaladást és általában az egzisztenciális helyzetet, a károsultat más életmódra, más életritmusra való átállásra kényszeríthetik. Mindez pedig kedvezőtlen pszichés hatást is kiválthat. Ezért vizsgálni kell, hogy a károsodás mennyiben befolyásolja hátrányosan pszichikailag is a károsult személyiségét. Ugyancsak figyelemmel a károsult egyéniségére és korábbi életkörülményeire, nem vezet-e a károsodás a csökkentértékűség tudatának kialakulására. Ez —-a társadalmi felfogás szerint is — mennyiben hátráltatja a károsultat a társadalomban szokásos emberi kapcsolatok létesítésében és fenntartásában, valamint általában a társadalmi életben való részvételben? Önmagában az, hogy az elszenvedett sérülés fájdalommal járt vagy hosszabb orvosi kezelést tett szükségessé, nem alapozza meg a nem vagyoni kár megtérítése iránt támasztott igény jogszerűségét. A társadalmi életben való részvétel vagy egyébként az élet tartós, súlyos megnehezülése a feltétele a nem vagyoni kár megtérítésére való kötelezésnek akkor is, ha a károsult igénye nem testi sérülésen vagy egészségkárosodáson alapul, hanem más jellegű károkozó magatartásról van szó. Ezért az ilyen címen támasztott igények alaposságának az elbírálásánál is a fent kifejtettek jönnek megfelelően figyelembe. c) Az abban a kérdésben való döntéshez, hogy az adott esetben valóban fennáll-e a társadalmi életben való részvétel vagy egyébként is az élet tartós, súlyos megnehezülése, a bíróságnak körültekintő, szükség esetén hivatalból is foganatosított, megfelelő bizonyítási eljárás lefolytatásával kell a nem vagyoni kár224