Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

ben meghatározott valamennyi — fent említett — feltétel megvalósult. Ebből az is következik hogy a nem vagyoni kártérítés nem azonosítható az ún. „fájdalomdíj"-jal: a nem vagyoni kár megtérítésére kötelezés csak a Ptk. 354. §-a által meghatározott keretben történhet. , ^ ^.k* 354. §-a szerint a károsult nem vagyoni kárát a károkozó köteles megtéríteni. Azzal kapcsolatban, hogy milyen károkozó magatartás ad alapot a nem vagyoni kár megtérítésére való kötelezésre, a törvény megszorítást nem tartalmaz. Nem korlátozza a nem vagyoni kár megtérítésére való kötelezést a kártérítési felelősség egyes eseteire, a felelősség meghatározott körére. Ebből következik, hogy a nem vagyoni kár megtérítésére való kötelezésnek a kártérítési felelősség bármilyen alapon történő fennállása esetében helye lehet. Tehát nemcsak akkor, ha a felelősség a kártérítési felelősség általános érvényű szabályán (a Ptk. 339. §-án) alapul, hanem akkor is, amikor a kártérítési felelősség a Ptk. XXX. fejezetében foglalt felelősségi szabályok alapján áll fenn. Helye lehet továbbá a nem vagyoni kár megtérítésére való kötelezésnek a szerződésszegésen vagy — a testi épség és az egészség megsértésén kívül — a személyhez fűződő jogok egyéb megsértésén alapuló kártérítési felelősség esetében is. 2. Nem vagyoni kárért való felelősség csak súlyos nem vagyoni hátrány okozása esetében állapítható meg. Annak elbírálásánál, hogy a károkozás a károsultnak a társadalmi életben való részvételét vagy egyébként az életét tartósan vagy súlyosan megnehezítette-e, általában a társadalmi életben való részvételt, a fizikai és pszichikai létet, a mindennapos élettevékenységet gátló vagy súlyosbító körülményeket, továbbá az említett szempontból jelentős egyéb körülményeket is összességükben kell mérlegelni. a) A Ptk. 354. §-a csak abban az esetben teszi lehetővé a károkozónak nem vagyoni kár megtérítésére való kötelezését, ha a károkozás a magánszemély károsultnak a társadalmi életben való részvételét vagy egyébként az életét tartósan vagy súlyosan megnehezíti. Ilyen kár megtérítésére tehát csak súlyosabb esetekben kerülhet sor, amikor a károkozás a károsultnak a társadalmi életben való részvételét, illetőleg életét tartósan vagy véglegesen megnehezíti. A tartósság és a súlyosság csakis egymással szoros összefüggésben értelmezhető. A társadalmi életben való részvétel vagy egyébként is az élet megnehezülése — a fogalmánál, tartalmánál fogva — tartós állapot, ezért a súlyos megnehezülés megállapításának valójában a tartósság is feltétele. A tartós megnehezülés pedig éppen a tartóssága folytán jelentkezhet olyan súllyal, amely — az összes körülmény számbavételével — alapot adhat a nem vagyoni kár megtérítésére való kötelezésre. A súlyosság és tartósság jelen esetben való szoros kapcsolatára és összefüggésére utal a törvénynek a 354. §-hoz fűzött indokolása is. A társadalmi életben való részvétel vagy egyébként is az élet nem tartós vagy nem súlyos megnehezülése tehát nem alapozza meg a nem vagyoni kártérítés iránti igényt. Mindebből az is következik, hogy a nem vagyoni kárért való felelősség csak az összes körülmény mérlegelésével súlyosnak, tartósnak tekinthető nem vagyoni hátrány okozása esetében állapítható meg. b) A társadalmi életben való részvételnek vagy egyébként is az életnek a nem vagyoni kártérítésre jogosító megnehezülését csakis az ebből a szempontból jelentős valamennyi körülmény együttes mérlegelésével lehet megállapítani. Figyelembe jön minden olyan tényező, amely akadályozza vagy nehezebbé teszi az emberi élet vitelét, a károsult mindennapos élettevékenységét, a társadalmi 223