Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

bekezdésének megsértésével szüntette meg. A bírói mérlegelés körébe tartozó döntés a bírónak törvényben biztosított joga, ezért még akkor sem lehet jogellenes, ha a döntését felülbíráló magasabb fokú bíróság ettől eltérő más eredményre jut, megállapítva, hogy a bíróság a jogszabály tartalmának és a Legfelsőbb Bíróság kollégiumi állásfoglalásának téves értelmezésével hozta azt. A Ptk. módosított szabályai mellett is csak olyan jellegű bírói mulasztás, késedelem vagy a jogszabály és a joggyakorlat olyan mérvű figyelmen kívül hagyása, félretétele mellett állapítható meg a jogellenesség, amely a fegyelmi felelősségre vonásra is alapot adna. E jogellenes magatartásoknak a törvényben biztosított mérlegelési jogkörön kívül kell esniük. Az alperes magatartása tehát nem jogellenes, nem felróható, kártérítési felelősséggel nem tartozik. Az első fokú ítélet ellen a felperes fellebbezett, annak megváltoztatását és az alperes kereset szerinti marasztalását kérte. Álláspontja szerint a munkaügyi bíróság ítélete — az MK 10. számú kollégiumi állásfoglalás téves alkalmazása miatt — törvénysértőnek bizonyult, ilyen körülmények között a jogellenesség hiányára nem lehet hivatkozni. Az alperes fellebbezési ellenkérelme az első fokú ítélet helyben hagyására irányult. A fellebbezés alaptalan. Az első fokú bíróság a felek között nem vitás tényállásból arra a jogi következtetésre jutott, hogy az alperes kártérítési felelőssége nem áll fenn. Ezt a jogi álláspontot a Legfelsőbb Bíróság az alábbi indokokkal találta helyesnek. A Ptk. 348. §-ának (1) bekezdése szerint ha alkalmazott a munkaviszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt okoz, jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a károsulttal szemben a munkáltató felelős. A más által okozott kárért való helytállásnak ebben az esetében is irányadó, hogy a Ptk. felelősségi rendszere a vétkesség elve alapján áll, s ezért kártérítésre általában azt lehet kötelezni, aki a kárt nemcsak jogellenesen, hanem egyszersmind vétkesen is okozta. A munkáltató felelőssége tehát főszabályként akkor állapítható meg, ha a kárt az alkalmazott felróható és jogellenes magatartása okozta [Ptk. 339. § (1) bek.]. Az alkalmazott károkozásáért való felelősség speciális esete az államigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősség, amelyet — az előzőekben említett feltételek mellett — a Ptk. 349. §-ának (1) bekezdése értelmében csak akkor lehet megállapítani, ha a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetőleg a károsult a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőségeket igénybe vette. A kár megtérítésére irányuló követelés egy év alatt elévül [349. § (2) bek.]. Ezeket a szabályokat kell alkalmazni a bírósági és ügyészségi jogkörben okozott kárért való felelősségre is, ha jogszabály másként nem rendelkezik [349. § (3) bek.]. _ Ahogyan a Ptk. 349. §-ának alkalmazása szempontjából államigazgatási jogkörben okozott kárnak csak az államigazgatási jellegű, tehát a közhatalom gyakorlása során kifejtett szervező-intézkedő tevékenységgel, illetőleg ennek elmulasztásával okozott kárt lehet tekinteni (PK 42. számú állásfoglalás), hasonlóképpen a bírósági jogkörben okozott kárról abban az esetben lehet szó, ha az igazságszolgáltatás gyakorlásával okozati összefüggésben keletkezett, vagyis a bíróság feladatai teljesítése körében megvalósított vagy elmulasztott tevékenységgel függ össze. Ebből következik, hogy a bírósági útra tartozó ügyekben, vitákban hozott bírósági határozat — mint amelyben kifejezésre jut, testet ölt az igazságszolgáltatási tevékenység — adott esetben kárt okozhat, így 219