Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

A felperes arra hivatkozott, hogy a baleset azért következett be, mert az alperes nem részesítette balesetvédelmi oktatásban, továbbá azzal is érvelt, hogy a tehergépkocsira való felszállást nem szervezték meg, s amikor a balesete történt, a helyszínen sem az alperes, sem az egyetem részéről senki nem volt jelen. Az alperesnél felvett üzemi baleseti jegyzőkönyvből kitűnően a baleset akként következett be, hogy a felperes az IFA tehergépkocsiról — amelyre a feles leszállásra rendszeresített létrán jutott fel — át akart szállni egy másik gépkocsira, s a létra használata helyett a kocsi sarkánál ugrott le. Mivel a felperes a kocsi végén kiemelhető deszkák részére felrögzített vastartóba kapaszkodva ugrott le, az ujján levő gyűrűje valószínűleg egy kiálló részbe vagy csavarba akadt bele. Az alperes a kereset elutasítását kérte, álláspontja szerint a balesetet a felperes óvórendszabály-szegése okozta, mivel gyűrűt viselt, és a gépjárművet nem rendeltetésszerűen használta. Az első fokú bíróság ítéletével a felperes nem vagyoni kártérítés iránti keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy az alperes a hallgatók munkába állításakor tartott eligazításában utalt a balesetvédelmi szabályok megtartására. Ennek során arra is kitért, hogy a gépkocsiról nem szabad leugrálni. Ez a balesetvédelmi oktatás, ha formális volt is, éppen arra a veszélyhelyzetre hívta fel a figyelmet, amely a bekövetkezett baleset forrása volt. A felperes már több ízben vett részt mezőgazdasági munkában, ezért az általános magatartási szabályokat ismernie kellett. A balesetet nem az alperes jogellenes magatartása, hanem a felperes meggondolatlan cselekedete okozta. A felperes fellebbezésében az alperes felelősségének a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdése alapján történő megállapítását arra hivatkozással kérte, hogy a személyszállítás során a fokozott veszély nem csupán a mozgó jármű esetében áll fenn. Az alperes ugyanis nem biztosította a balesetmentes szállítás tárgyi és személyi feltételeit. A perben meghallgatott érdektelen tanúk is állították, hogy az alperes nem tartott a munkavégzéssel összefüggésben balesetvédelmi oktatást. A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet helyben hagyta. A másodfokú bíróság álláspontja szerint is az alperesnek a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésén alapuló kártérítési felelőssége csak akkor lett volna megállapítható, ha az alperes felróható, jogellenes magatartásával okozati összefüggésben következett volna be a baleset. A jogerős ítélet ellen törvénysértés miatt emelt törvényességi óvás alapos. A tanulóifjúság szorgalmi időben történő, nevelési célú foglalkoztatásáról szóló 11/1980. (VI. 25.) MüM—OM sz. együttes rendelet hatálya az 1. § (1) bekezdésének a) pontja értelmében a felsőoktatási intézmények nappali tagozatának hallgatóira is kiterjed. A 8. § (4) bekezdése szerint a tanulóknak a foglalkoztatással kapcsolatos jogai és kötelezettségei tekintetében, ideértve a munkáltató anyagi felelősségét is — az e rendeletben foglalt eltérésekkel — a munkaviszonyra vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. A Munka Törvénykönyvéről szóló 1967. évi II. törvény 62. §-ának (1) bekezdése értelmében a munkáltató a dolgozónak munkaviszony keretében okozott kárért vétkességre tekintet nélkül teljes mértékben felel. A (2) bekezdés szerint mentesül a munkáltató a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt működési körén kívül eső elháríthatatlan ok vagy kizárólag a károsult elhárítha209 i