Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

tatlan magatartása okozta. Ennek hiányában is mentesül a kár azon része alól, amelyet a dolgozó vétkes magatartása idézett elő. A Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának 109. sz. állásfoglalásában foglaltak szerint a munkáltatónak az Mt. 62. §-ának (1) bekezdésén és az Mt. V. 83. §-ának (1) bekezdésén alapuló felelőssége vétkesség nélküli felelősség, nincs tehát jelentősége annak, hogy a kár okozása a munkáltatónak felróható-e. A dolgozó magatartása akkor vezet a munkáltatónak az Mt. 62. §-ának (1) bekezdésén alapuló felelőssége alóli mentesülésre, ha a kárt — függetlenül attól, hogy az okozó vétkes volt-e vagy sem — kizárólag a dolgozó maga okozta, és az a munkáltató részéről elháríthatatlan volt. Ebben az esetben a munkáltató felelősség alóli mentesülésének további feltétele az, hogy a magatartás, az abból eredő károsodás a munkáltató részéről nem volt elhárítható. Mind a MüM—OM sz. együttes rendelet 7. §-a, mind a munkaügyi szabályok kiemelt jelentőséget tulajdonítanak az egészséges-biztonságos foglalkoztatás feltételeinek, az óvórendszabályok megtartásának. A munkáltató ezzel kapcsolatos kötelezettségeit — az üzemi balesetek megelőzése érdekében szükséges intézkedésekre kiterjedően — a munkavédelemről szóló 47/1979. (XI. 30.) MT sz. rendelet részletezi. Tévedtek az eljárt bíróságok, amikor a felperes kereseti kérelmét nem az ismertetett jogszabályi rendelkezésekre figyelemmel bírálták el, és nem tisztázták az alperes felelőssége megítéléséhez szükséges mértékben a tényállást. A jogerős ítélet emiatt törvénysértő és megalapozatlan. A Legfelsőbb Bíróság ezért mindkét fokú ítéletet a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, egyben az első fokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. III. 21 065/1983. sz., BH1983/12. sz. 485.) 179. I. Szakközépiskolás tanulónak a gyakorlati oktatás keretében elszenvedett balesetből fakadó kárai megtérítésére a munkaviszonyra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Ezek alapján lehetőség van nem vagyoni kártérítés érvényesítésére is [14/1976. (XII. 1.) MüM—OM sz. r. 33. § (1) és (2) bek., Mt. 62. §, Mt. V. 83. § (5) bek., 26/1980. (XII. 20.) MüM sz. r. 6. §, 16. sz. Irányelv 7. pont]. (P. törv. III. 20 281/1983. sz., BH 1983/12. sz. 486.) 180. /. Ha a kárt több munkáltató alkalmazottja közösen okozta, a károsult — az egyetemlegesség mellőzhetőségének hiányában — bármelyik munkáltatótól a teljes kárát követelheti [Ptk. 344. § (1) és (3) bek., Mt. V. 101. § (1) és (3) bek.]. II. A késedelmi kamat — tekintet nélkül az esetleges jogérvényesítési késedelemre — a kár bekövetkeztének időpontjától igényelhető [Ptk. 360. § (1) és (2) bek., és 301. § (1) bek., PK 50. sz.]. (Pf. III. 20 052/1983. sz., BH 1984/1. sz. 18.) 2.2. A felelősség egyes esetei 181. A tanintézet gondozói-felügyelői felelősségének megállapítása szempontjából jelentősége lehet annak is, hogy a perbeli károkozást megelőzően a tanintézetben, a tanulók körében olyan rendbontás vagy baleset fordult elő, amely 210