Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

segű mezőgazdasági termékre van szükség, azt mikor és hova szállítsák, ahonnan már a külföldi megrendelő gondoskodik az elszállításról. Az alperesnek ez a tevékenysége nem tartalmaz olyan elemeket, amelynek alapján őt mezőgazdasági termékértékesítési szerződés megrendelőjének lehetne tekinteni. A felperes sem tekinthető olyan termelőnek, aki az alperessel korábban kötött szerződés szerint kezdte meg a termelést a későbbi időpontban történő átadásra. A felperes mint a szövetkezet szakcsoportjának tagja foglalkozott facsemeték termelésével, az alperes pedig mezőgazdasági szövetkezetekkel áll kapcsolatban. A bíróság elmulasztotta annak vizsgálatát, hogy létrejöhetett-e közvetlen jogviszony a peres felek között. Tévedett ezért a másodfokú bíróság, amikor a peres felek közötti jogviszonyt mezőgazdasági termékértékesítési szerződésnek minősítette és azt érvényesnek tekintette. Megalapozatlan azonban az első fokú bíróságnak a döntése is. Az írásbeli szerződés hiánya nem lehet az akadálya annak, hogy a bíróság vizsgálja: a felek kötöttek-e szerződést, az milyen jogviszonyt hozott létre. Miután a termelőtől a külföldi megrendelőig egy láncolaton keresztüljutott volna el az áru, a bíróságnak mindazokat a jogviszonyokat vizsgálnia kellett volna, amelyeknek szerepük volt a felperes követelésének a létrejöttében. így az alperes és a MONIMPEX Külkereskedelmi Vállalat közötti szerződés tartalmát fel kellett volna tárni, majd azt megállapítani, hogy az alperes milyen minőségben közvetítette a megrendelést a termelőkhöz, ennek során milyen szerződés jött létre a termeléssel foglalkozó szövetkezet vagy esetleg a felperes és az alperes között. A Ptk. 6. §-ának alkalmazására akkor kerülhet sor, ha a felek szerződést nem kötöttek, de az alperes a termelőszövetkezetet, illetve azon keresztül a felperest alapos okkal olyan magatartásra indította, amelyből őt önhibáján kívül károsodás érte. Megalapozatlan a döntés a facsemeték értékének meghatározásánál is. A két szakértői vélemény és a „L. J." MGTSZ — egyébként a perben beavatkozó — által kiállított igazolás között lényeges eltérés van. A Pp. 182. §-ának (3) bekezdése értelmében a bíróságnak a szakértőt meg kellett volna hallgatnia, az igazolás tartalmát vele ismertetni és tőle felvilágosítást kérni. Az eljáró bíróságok a szükséges bizonyítást nem folytatták le, emiatt nem voltak abban a helyzetben, hogy a felek közötti jogviszonyt helyesen bírálják el. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét a járásbíróság ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az első fokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Az új eljárásban elsősorban azt kell vizsgálni, hogy a felperes vagy a m-i „L. J." MGTSZ áll-e jogviszonyban az alperessel. Amennyiben a peres felek és a beavatkozó ebben a kérdésben eltérő nyilatkozatot tesznek, a szakcsoport tevékenységi körét, a tagsági viszony tartalmát fel kell tárni. Ha a felperes közvetlenül az alperessel áll jogviszonyban, bizonyítást kell lefolytatni arra, hogy az alperes milyen szerződések kötésére jogosult, szervezeti, működési szabályzata szerint mi a feladata, meg kell hallgatni azokat az alkalmazottakat, akik a korábbi és a perbeli szerződéskötésben, ennek hiányában szállításra történt felhívásban részt vettek. Vizsgálni kell az alperes és a MONIMPEX Külkereskedelmi Vállalat közötti jogviszonyt is annak megállapításához, hogy mi volt az alperes szerepe, feladata abban, hogy a facsemeték eljussanak a külföldi vevőhöz. Amennyiben az nyer bizonyítást, hogy szerződéses jogviszony nem jött létre, 17