Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

Az alperes azzal védekezett, hogy a megjelölt helyre szállítása részéről nem jelent átvételt. Bizományosként járt el, akinek nem róható fel az export meghiúsulása. Vitatta a felperes által igényelt 2,80 Ft/db egységárat is. A perbe beavatkozott a m-i „L. J." MGTSZ előadva, hogy a megrendelés a szövetkezet szakcsoportján keresztül jutott a felperesnek. A vételárból a szövetkezetet illeti meg 11%. A MONIMPEX Külkereskedelmi Vállalat nem kívánt beavatkozni a perbe. A N-i Járásbíróság által kirendelt szakértő véleménye szerint az 1982. április 5-i szemle időpontjában a facsemeték törzsmagassága 15 cm, gyökérhossza 20 cm volt. Az állomány 70—80%-a vegetáló életképességű, de export értékesítésre nem alkalmas. 20—30% egyáltalán nem alkalmas kiültetésre. A szakértő jelezte, hogy 1981-ben túltermelés történt, kereslet nem volt. A belföldi érték 0,50—1 Ft/db. A 200 000 db vöröstölgyfa csemetéből 24 000 darabot a T-i „Z" MGTSZ szállított le. A szövetkezet és az alperes között indult perben is szakértői bizonyítást folytatott le a bíróság. Az Erdészeti Tudományos Intézet munkatársa által adott vélemény is foglalkozik a túlkínálattal. Erre tekintettel a szakértő csak elméleti értéket jelölt meg. Véleménye szerint a belföldi érték 0,60—1 Ft-ig terjedt, az elméleti export érték pedig 1,30 Ft volt. A járásbíróság az ítéletével 1700 forint megfizetésére kötelezte az alperest, és feljogosította felperest, hogy a 8500 db facsemetét elszállítsa: 200 forint részperköltséget állapított meg a felperes javára. Az ítélet indokolása szerint a felek bizományi vagy adásvételi szerződést kívántak kötni, ilyen szerződés azonban nem jött létre. Ezért a felperes a Pp. 6. §-a (helyesen a Ptk. 6. §-a) alapján követelheti annak a kárnak a megtérítését, ami az alperes felszólítására történt kitermeléssel és szállítással merült fel. A kár mértékét 8500 forintban állapította meg, ami 1 Ft/db értéknek felel meg. Megállapította, hogy a kár jelentős részét a felperes maga idézte elő azzal, hogy az április 17-i értesítés ellenére nem szállította el a facsemetéket, ezért kármegosztást alkalmazott 80—20%-os arányban a felperesre terhesebben. Az ítélet ellen a felperes a marasztalás összegének felemelése, az alperes a kereset elutasítása iránt fellebbezett. A megyei bíróság az ítéletével részben megváltoztatta az első fokú határozatot, a marasztalás összegét 22 950 forintra felemelte. Ennek megfelelően módosította a perköltség összegét is. A másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy a felek között a 14/1978. (III. 1.) MT sz. rendeletben szabályozott mezőgazdasági termékértékesítési szerződés jött létre. Az alperesnek a táviratban közölt ajánlatát a felperes elfogadta azzal, hogy facsemetéket leszállította, ezzel a szerződés létrejött. Annak alapján a felperes az ellenérték megfizetését követelheti. Az összegszerűség kérdésében is más volt az álláspontja. A „L. J." MGTSZ által kiállított igazolás alapján elfogadható, hogy a szerződéskötés évében az egységár 2,79 Ft volt, amiből 3% jutalékot az alperes jogosult volt levonni. A felperes követeléséből 2,70 Ft/db ár figyelembevételével 22 950 forint alapos. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A mezőgazdasági termékértékesítési szerződés fogalmát a Ptk. 417. §-a határozza meg. A per eddigi adatai szerint az alperes a külkereskedelmi vállalat által, exportra szánt mezőgazdasági termékek leszállítására keresett egyéni termelőket és mezőgazdasági szövetkezeteket. A felek előadása szerint tevékenysége abból állt, hogy az általa ismert termelőkkel közölte: milyen fajtájú és minőid