Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

dott ugyan, hogy két sebességváltó beépítésével megnő az üzemanyag-fogyasztás, azt azonban a szakértő sem állította, hogy a növekedés mértékének kétszeressé vagy ötszörössé válása mindenki által ismert, annak felbecsüléséhez nem kell szakismeret. A felperes előadta, hogy ő már az alperes által közölt mennyiséget is magasnak találta. Az alperes az ügyvédje által 1983. november 17-én írt levelében beismerte, hogy a felperessel 16—18 liter/100 km fogyasztást közölt és hogy ez a közlés saját tapasztalatán alapult. Erre a tapasztalatára hivatkozott a tárgyaláson is. A munkagép ilyen mértékű fogyasztása azonban nyilvánvalóan valótlan, mert az optimális esetben is legalább 30 liter volt. Az alperes által megadott üzemanyag-fogyasztás a felperes vásárlási szándékát feltétlenül befolyásolta, különös tekintettel az energiahordozók magas árára és azoknak az üzemeltetési költségekre gyakorolt hatására. Az adott esetben tehát a felperes lényeges körülmény tekintetében tévedésben volt, amelyet az alperes okozott. Ezért a felperes a szerződési nyilatkozatát a Ptk. 210. §-ának (1) bekezdése alapján jogosult volt megtámadni. Miután a felperes tévedés címén támadta meg a szerződést, nincs jelentősége a forgalmi értéknek, mert a felperes a keresetét nem a szolgáltatások között mutatkozó feltűnően nagy értékkülönbségre alapozta [Ptk. 201. § (2) bek.]. Az eredményes megtámadásra tekintettel a Ptk. 237. §-ának (1) bekezdése szerint az eredeti állapot helyreállítására kellene hogy sor kerüljön, mint ahogy azt az alperes a felperes első jelentkezésekor — a szerződést követően mintegy két hét múlva — fel is ajánlotta. Ezt azonban a felperes akkor elhárította és csak kb. egy hónap eltelte után lépett fel az eredeti állapot helyreállítása iránti igénnyel. Ekkor viszont az alperes zárkózott el a jármű visszavétele elől arra hivatkozással, hogy a felperesnél időközben a jármű meghibásodott, a felperes a járművet túlterhelte stb. A felperesnek az a magatartása, hogy a szerződéskötést követő rövid idő múlva az eredeti állapot helyreállítását elhárította, majd a járművet hosszabb ideig használta, és az esetleges rongálódás és túlterhelés után ugyanezt az igényt terjesztette elő, vizsgálandóvá teszi, hogy nem visszaélésszerűen gyakorolta-e a felperes ezt a jogát [Ptk. 4. § (4) bek. és 5. § (2) bek.]. A visszaélésszerű joggyakorlás pedig az adott esetben a kereset elutasítására vezethet. Ha a további vizsgálódás eredményeként az állapítható meg, hogy a felperes nem visszaélésszerűen gyakorolta jogát, az eredeti állapot helyreállítására kell törekedni. Ebben az esetben az alperest terheli annak bizonyítása, hogy a szerződéskötés előtt fennállott helyzet visszaállítása — valamely időközben bekövetkezett körülmény folytán — nem lehetséges. Ha bizonyított, hogy a szerződéskötés előtt fennállott helyzet visszaállítására nincs lehetőség, a bíróságnak a Ptk. 237. §-a (2) bekezdésében foglaltak szerint a felek közötti elszámolást kell elvégeznie. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a mindkét fokon eljáró bíróságok ítéleteit a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az első fokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. III. 21.20711984. sz., BH 1985/15. sz. 382.) 153. A törvényes örökösnek a hagyatéki eljárás során tett az a nyilatkozata, amely szerint a más javára alkotott végrendeletet érvényesnek fogadja el és kötelesrész iránti igényt sem érvényesít, tartalmában a végrendelet megtámadásának jogáról és a kötelesrészéről való lemondásnak minősül. E nyilatkozat visszavonásával kapcsolatban a Ptk. 211—215. §-ai, a megtámadásra pedig az általános 182