Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

mivel a perben meghallgatott szakértő véleménye alapján az ingatlan értékét 70 000 Ft-ban állapította meg. A szerződésben kikötött vételár és a szakértő által megjelölt érték közötti 20 000 Ft-os különbségre tekintettel ugyanis arra az álláspontra helyezkedett, hogy a feltűnő értékkülönbség megállapítható. Az ítélet ellen az alperesek és a városi-járási ügyészség nyújtott be fellebbezést. Az alperesek a kereset elutasítását kérték az ellenkérelmükben kifejtett érveikre utalással. Hivatkoztak arra is, hogy az Országos Takarékpénztár perben állása nélkül az ügyben érdemi döntés nem hozható. A városi-járási ügyészség álláspontja szerint a tanácson keresztül történő értékesítés csak „az állami ingatlanközvetítő szerv által megállapított" forgalmi értékkel egyező vételáron történhet, ezért a szerződés feltűnő aránytalanság címén nem támadható. A megyei főügyészség a másodfokú eljárásban az ügyészi fellebbezést visszavonta, és az első fokú ítélet helyben hagyását indítványozta. A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperesek keresetét elutasította. ítéletének indokolásában hivatkozott a 46/1974. (XII. 4.) MT sz. rendelet 3. §-ának és a 30/1974. (XII. 4.) PM—ÉVM sz. együttes rendelet 4. §-a (1) bekezdésének rendelkezéseire, amelyek szerint az adásvétel kizárólag az állami ingatlanközvetítő szerv által megállapított forgalmi értékkel egyező áron jöhet létre. A peres felek a szerződést az említett jogszabályi rendelkezések megtartásával kötötték meg, ezért a felperesek azt feltűnő értékaránytalanság címén keresettel nem támadhatják. //. A jogerős ítélet ellen törvénysértés miatt emelt törvényességi óvásban kifejtett álláspont szerint a vonatkozó jogszabályi rendelkezésekből következő részbeni kötöttségektől, továbbá az eladó, valamint a községi tanács között létrejött jogviszonytól függetlenül az adásvételi szerződés az eladó és a vevő között jött létre. így a szerződésre irányadóak a Ptk. általános szabályai, ezért mód van a szerződés érvényességének a vitatására vagy pl. szavatossági igény érvényesítésére is. A 46/1974. (XII. 4.) MT számú rendeletnek, illetve végrehajtási rendeletének a megyei bíróság által felhívott rendelkezései tehát nem zárják ki a szerződésnek a Ptk. általános szabályai szerint történő megtámadását. A felpereseknek ezért lehetőségük volt arra, hogy a szerződést a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdése alapján feltűnő aránytalanság címén megtámadják. Ebből következően tévesen járt el a másodfokú bíróság, amikor a keresetet abból az okból utasította el, hogy a szerződés megtámadására nincs jogszabályi lehetőség. A megyei bíróságnak az alperesek fellebbezését érdemben kellett volna elbírálnia. Azt kellett volna körültekintően vizsgálnia, hogy a vételár és a perben meghallgatott szakértő által megjelölt érték közötti különbség valóban olyan mértékű-e, amely alapul szolgálhat a feltűnő aránytalanság megállapítására. A Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvást elutasította. Az indokolás szerint az adásvételi szerződés létrejöttének lényeges tartalmi eleme az [Ptk. 205. § (2) bek. és 365. § (1) bek.], hogy a szerződő felek az átruházás tárgyát alkotó dolog vételára tekintetében is megállapodjanak. Eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában a vételár összegének meghatározása a felek megegyezésétől függ. Az ennek megfelelő vételár kikötését a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdésében szabályozott rendelkezés annyiban korlátozza, hogy az a szolgáltatott dolog értékéhez viszonyítva — ajándékozási szándék hiányában — nem lehet feltűnően aránytalan. E tilalom megszegésének jogkövetkezménye az, hogy a sérelmet szenvedő fél a szerződést megtámadhatja. Mindezekből okszerűen következik, hogy amikor a vételár összegének meghatározása nem függhet a felek megegyezésétől, mert — mint az adott esetben — annak meghatározását a jogszabály 165