Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

bekezdése alapján hatályon kívül helyezte s a járásbíróságot a fenti szempontoknak megfelelő új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. V. 20 91511981. sz., BH 1982/4. sz. 141.) 137- Semmis a lakáshasználatbavételi díj kikötése, ha a lakással rendelkező szerv a vállalati bérlakást határozott időre vagy valamely feltétel bekövetkezéséig utalja ki. Ilyen esetekben, ha a bérlő a bérleti jogáról a lakással rendelkező szerv javára lemond, pénzbeli térítésre nem tarthat igényt [Ptk. 200. § (2) bek., 211971. (II. 8.) Korm. sz. r. 2. § (3) bek. és 13. §, 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. r. 88. § (3) bek.]. A felperes anyaggazdálkodó az alperes vállalat alkalmazásában. A munkáltató munkavállalóját a vállalati bérlakás bérlőjéül jelölte ki. A felek a lakás használatára vonatkozóan 1979. június 4. napján lakásbérleti szerződést kötöttek. A szerződésben a felperes kötelezettséget vállalt arra, hogy munkaviszonyát a megállapodás megkötésétől számított 10 évig fenntartja. A szerződés 19. pontja rögzítette, hogy ha a felperes munkaviszonya 10 éven belül megszűnik, csak szükséglakásra tarthat igényt. Az 1979. június 4-én kelt külön megállapodásban a felperes — a lakás épületen belüli elhelyezkedése miatt 10%-kal csökkent mértékű — 21 600 Ft-ban megállapított lakáshasználatbavételi díj egy összegben történő megfizetését vállalta. A felperes a lakást elfoglalta, és a lakáshasználatbavételi díjat megfizette. Időközben lakásigényének kielégítésére ingatlant vásárolt, ezért 1982. február 8-án — írásban — a lakásbérleti jogviszonyáról az alperes javára lemondott, és bejelentette igényét a lakáshasználatbavételi díj háromszoros összegének megfelelő mértékű térítésre. A lakást a felperes 1982. március 9-én a bérbeadó alperesnek visszaadta. Az alperes a lakáshasználatbavételi díj iránti igényt nem ismerte el, ezért a felperes a térítés összegének megállapítását a bíróságtól kérte: módosított keresete 144 000 Ft megfizetésére irányult. A járásbíróság a perben fellépett ügyész indítványának megfelelően helyt adott a felperes keresetének, és az alperest a felmerült perköltségben is marasztalta. Jogi álláspontja szerint — mivel a felek nem határozott időre, illetőleg feltételhez kötött lakásbérleti szerződést kötöttek, a lakásbérleti jogviszonyról való lemondáskor a felperes másik lakást nem kért, ezért — a lakásra vonatkozóan jogszabály alapján megállapítható lakáshasználatbavételi díj háromszoros összegének megfelelő térítés a felperest megilleti. Az ítélet ellen az alperes a kereset elutasítása és a felperes költségekben marasztalása végett terjesztett elő fellebbezést. A felperes fellebbezési ellenkérelme az első fokú ítélet helyben hagyására irányult. Az alperes fellebbezése részben — az alábbiak szerint — alapos. A felek lakásbérleti szerződésének megkötésekor hatályos 1/1971. (II. 8.) ÉVM sz. rendeletnek a 18/1976. (VII. 23.) ÉVM sz. rendelet 4. §-ával megállapított 42. §-a szerint: „(1) Vállalati bérlakás határozott időre vagy valamely feltétel bekövetkezéséig akkor juttatható, ha a lakás felett rendelkezni jogosult állami szerv a bérlőt legfeljebb a vele fennálló munkaviszony, illetőleg ... munkavégzés időtartamára kívánja kijelölni. 159