Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

132. /. A jogszerű birtoklásnak mindaddig a térképi határvonalhoz kell igazodnia, amíg valamelyik érintett ingatlantulajdonos az ettől eltérő birtoklás jogalapjaként más érvényes jogcímet nem bizonyít. II. A geodéziai hibahatár (megengedett eltérés) alkalmazására csak akkor kerülhet sor, ha a térkép állapota vagy más ok miatt a térképi határvonal a természetben nem tűzhető ki teljes pontossággal [Ptk. 190. § (2) bek., 192. § (3) bek.]. (P. törv. I. 20 89411982. sz., BH 198318. sz. 315.) 133. Lakás használatával kapcsolatos birtokperben is csak a birtokláshoz való jog alapján hozható döntés, ezért nem mellőzhető annak tisztázása, hogy a peres felek közül kit és milyen jogcímen illet meg a lakás, illetve a lakrész birtoka, vagyis melyiküké az erősebb jog [Ptk. 192. § (3) bek.]. (P. törv. III. 20 23911983. sz., BH 1984/4. sz. 149.) 134. Ha a szomszédos földrészletek közötti határvonal tekintetében fennáll az ún. földmérési hibahatár lehetősége, ez a körülmény önmagában nem jogosít fel senkit arra, hogy a kerítést a szomszéd felé kitolja, és ezt a birtokháborító eljárást nem menti az, hogy a kerítés még így is az ún. földmérési hibahatáron belül van. — A térkép kiigazítása iránti keresetindítás esetén a bíróság nemcsak az új térkép szerinti birtoklást, hanem a valóságos tulajdoni viszonyoknak megfelelő határvonalat is vizsgálja, és ahhoz képest foglal állást a birtokháborítással érintett terület mértéke (nagysága) kérdésében [Ptk. 192. § (3) bek., 188. § (1) bek., 1972. évi 31. sz. tvr. 30. § (1) bek. c) pont, PK 430. sz.]. A felperes 216/639 eszmei hányadban tulajdonosa annak az üdülőingatlannak, amelyet tulajdonostársaival természetben megosztva használ. Az alperes és perben nem állt házastársa a szomszédos ingatlan tulajdonosai. A közös telekhatár mellett húzódó földterület 1964-től a felperes kizárólagos használatában áll. A felperes a térkép-kiigazításnak a földhivatalnál való eredménytelen megkísérlése után birtokháborítás megállapítása és az eredeti állapot helyreállítása, az alperesnek a vitás határszakaszon épített kerítése lebontására való kötelezése iránt terjesztett elő az alperessel szemben keresetet. Előadta, hogy az alperes 1979-ben az általa 1964-ben a telekhatáron telepített élősövény egy részét kiirtotta és a két ingatlan között — tiltakozása ellenére — oly módon létesített kerítést, hogy azzal az ő ingatlanából a vízparti részen mintegy 80 cm-es befogójú, háromszög alakú területet a saját ingatlanához kerített. Az első fokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a természetben kialakított jelenlegi telekhatár és a hatályos ingatlannyilvántartási térkép szerinti határ megegyezik, egyik fél sem birtokol a másik területéből. A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet lényegében helyes indokai alapján helyben hagyta. A fellebbezésben foglaltakra figyelemmel az indoklásában kiemelte : a felek egymás rovására többletterületet nem használnak, a jelenlegi használat szerinti határnak a térképi határtól való eltérése olyan kismértékű, ami a „hibahatáron aluli", ezért a határvonal megváltoztatására nincs lehetőség. A kismértékű eltérést térképészetileg nem lehet kimutatni, ezért a felperes elbirtoklásra sem hivatkozhat, mert az ehhez szükséges változási vázrajz elkészítésére az eltérés elenyésző volta miatt ugyancsak nincs lehetőség. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A per tárgya birtokháborítás, és annak elbírálásánál, hogy történt-e birtokháborítást megvalósító cselekmény az alperes részéről, mindenekelőtt azt kell 152