Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

kisajátítása esetén pedig a visszamaradt ingatlanrész értékének csökkentését kell megtéríteni. Nincs helye kisajátítással kapcsolatos költség megítélésének azon az alapon, hogy a tulajdonos az állatállománynak takarmányozásához szükséges terményt a kisajátított ingatlanrészen termelte meg, s a kisajátítás miatt a terményeknek más helyről történő szállításával kapcsolatban a jövőben költségei merülnek fel [Ptk. 178. §, 1976. évi 24. sz. tvr. 16. §, 33/1976. (IX. 5.) MT sz. r. 25., 26. § J. Az alperes kérelmére a városi tanács vb igazgatási osztálya a határozatával kisajátított a felperesek egyenlő arányú közös tulajdonában levő ingatlanból 1870 m2 nagyságú területrészt és ezért 56 700 forint kártalanítást állapított meg. A részkisajátítás a beépített ingatlan kertjének azt a részét érintette, amelyet takarmánytermesztésre használtak. A felperesek keresetükben az alperesnek 28 300 forint többletkártalanítás megfizetésére kötelezését kérték. Azt állították, hogy a részkisajátítás folytán a visszamaradt ingatlanban ilyen összegű értékveszteség keletkezett. Utóbb a szakértői vélemény ismeretében a keresetüket leszállították 10 000 forintra. Az alperes a kereset elutasítását kérte. A bíróság által kirendelt szakértő a kisajátított területrész értékét — a rendelkezésre álló ingatlanforgalmi adatok alapján — 55 000 forintban, az ingatlan kisajátítás előtti értékét 200 000 forintban, a visszamaradt ingatlan értékét pedig 145 000 forintban állapította meg. így arra a következtetésre jutott, hogy a viszszamaradt ingatlanban értékveszteség nem keletkezett. Ugyanakkor kifejtette, hogy a felpereseket a részkisajátítás folytán mintegy 10 000 forint kár érte, mert szabadidejükben állattartással foglalkoznak és a visszamaradt ingatlanon az állatállomány tartásához szükséges takarmányt már nem tudják teljes egészében megtermelni, hanem azt több kilométer távolságról kell az ingatlanukra szállítaniuk. Az első fokú bíróság ítéletével az alperest 8300 forint többletkártalanítás és kamata, 600 forint perköltség és 498 forint feljegyzett illeték megfizetésére kötelezte. Egyben úgy rendelkezett, hogy perveszteségük arányában a felperesek az állam által előlegezett illetékből 1200 forintot kötelesek megtéríteni. Ezt meghaladóan a felperesek keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint az értékveszteség abból adódik, hogy a felperesek a részkisajátítás folytán a lakásuktól 2—3 km távolságból kénytelenek beszerezni és szállítani azt a takarmányt, amelyet korábban a részkisajátítással elvont területen termeltek. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az első fokú bíróság ítéletét indokai alapján helyben hagyta. A jogerős ítélet ellen törvénysértés miatt emelt törvényességi óvás alapos. A kisajátításról szóló 1976. évi 24. számú tvr. (a továbbiakban: Tvr.) 16. §-a és a végrehajtásáról rendelkező 33/1976. (IX. 5.) MT sz. rendelet (a továbbiakban : R.) 25. §-a szerint kisajátítással kapcsolatos értékveszteségként a mezőgazdasági művelés alatt álló ingatlan esetében a lábon álló és függő termés értékét, vagy ha ez még nem állapítható meg, a folyó gazdasági év várható termésének értékét, részkisajátítás esetén pedig a visszamaradt ingatlanrész értékének csökkenését kell megtéríteni. A kisajátítás időpontjában a részkisajátítással elvont ingatlanrészben lábon álló vagy függő termés nem volt. A szakértő megállapítása szerint pedig a részkisajátítás folytán a visszamaradt ingatlan értéke sem csökkent. Az viszont, hogy a jövőben a felpereseknek a lakásuktól távolabb más ingatlanon kell meg142