Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

peres — a Csjt. 87. §-a (1) bekezdésének tiltó szabálya miatt — mint a kiskorúak törvényes képviselője meghatalmazást nem adhatott volna. A felek perbeli cselekvőképességét, valamint a törvényes képviselőnek ezt a minőségét, ha ezek iránti kétség merül fel, a bíróság az eljárás bármely szakában hivatalból köteles vizsgálni [Pp. 50. § (1) bek.]. Az említett érdekellentét miatt, a Csjt. említett rendelkezéséből következően a II. r. felperes tehát nem járhat el a III—IV. r. felperesek törvényes képviselőjeként, ezért a Ptk. 225. §-ának (1) bekezdése szerint a járásbíróság jogszerű és egyben legcélszerűbb eljárása az lett volna, ha a gyámhatóság megkeresése útján intézkedik a kiskorú III—IV. r. felperesek részére eseti gondnok kirendelése iránt, jelezve, hogy erre már az államigazgatási eljárásban is szükség lett volna. Mivel az eljárás során a járásbíróság figyelmen kívül hagyta a II. r. felperes és a kiskorú III—IV. r. felperesek közötti érdekellentét fennállását, és ebből következően nem intézkedett a perbeli cselekvőképességgel nem rendelkező kiskorúak megfelelő képviseletéről, lényeges eljárási szabályt sértett, amely szükségessé teszi az eljárás teljes megismétlését. 77. Az eljárási szabálysértésen túlmenően utal a Legfelsőbb Bíróság az ügy érdemét illetően arra is, hogy a járásbíróság jogszabálysértően és megalapozatlanul állapította meg a II. r. felperes részére a haszonélvezeti jogának megszűnéséért megítélhető kártalanítás mértékét. Kisajátítás esetén ugyanis a haszonélvezeti jog értékét nem az illetékekről szóló jogszabályi rendelkezések szerint — s főként nem az ingatlan vagy az ingatlanilletőség értékének 80%-ában —, hanem a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 365. sz. állásfoglalása szerint kell megállapítani. Eszerint pedig a megszűnt haszonélvezeti jog értékének meghatározásánál mérlegelni kell az eset összes körülményeit, figyelembe kell venni különösen a haszonélvezeti joggal terhelt ingatlan jellegét, a haszonélvezeti jog gyakorlásának módját, a jogosult személyi körülményeit, a hasznosítás lehetőségeit, a hasznosítással elérhető anyagi előnyt, a haszonélvezeti jogának az ingatlan forgalmi értékére gyakorolt hatását. Miután az eljárás során a haszonélvezeti jog ellenértékét alakító s most felsorolt tényezőket a járásbíróság nem derítette fel. ezekre nézve a szakértőt sem hallgatta meg, így megalapozatlanul jutott arra a következtetésre, hogy a II. r. felperest a haszonélvezeti jogának megszüntetéséért további 48 000 forint többletkártalanítás illette meg. A kisajátítás eredményeként egyébként a kiskorú III—IV. r. alperesek jogsértően és méltánytalanul alacsony, ugyanakkor a II. r. felperes indokolatlanul magas kártalanításban részesült. Mindenképp az anyagi igazságot sértőnek tűnik ugyanis az, hogy 275 000 forint értékű 1/2 tulajdoni illetőségre fennállott haszonélvezeti jog megszűnése ellenértékeként a II. r. felperes összesen 220 400 forint kártalanításban részesült, ezzel szemben a tulajdonosok a kiskorú III— IV. r. felperesek átlagkártalanítás címén csak 55 000 forint kártalanítást kaptak. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, egyben az első fokú bíróságot a fenti iránymutatásnak megfelelően új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. I. 20 07211983. sz., BH 1983110. sz. 405.) 126. Kisajátítással kapcsolatos értékveszteségként mezőgazdasági művelés alatt álló ingatlan esetében a lábon álló és függő termés értékét vagy — ha ez még nem állapítható meg — a folyó gazdasági év várható termésének értékét, rész141