Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

léssel, ugyancsak dr. H. P. igazságügyi szakértőnek azt a szakvéleményét tartotta megalapozottabbnak, amelyben 11 Ft/m2 kisajátítási érték megállapítását javasolta. Ezen értékelésnél figyelembe vette azt, hogy bár U. községben földre vonatkozó ingatlanforgalom nem volt, viszont a szomszédos községben voltak összehasonlításra alkalmas forgalmi adatok. Értékelve azt a körülményt is, hogy a perbeli ingatlanok fekvése olyan, hogy az a földként történő értékesítés esetén előnyt jelent, elfogadhatónak találta az említett szakértői javaslatot döntése meghozatalánál. Indokolttá tette ezt az is, hogy a kiegészítő szakértői véleményben V. T. szakértő is arra az álláspontra helyezkedett, hogy az adott esetben a legcélszerűbb számítási mód az „egyéb jogszabályokban" meghatározott szorzószám alkalmazása, amikor is a földként értékelhető területrész forgalmi értéke magasabb összegre lett volna tehető annál az összegnél, mint amennyit dr. H. P. igazságügyi szakértő szakvéleményében javasolt. A most kifejtettekre tekintettel a felperest jogszerűen megillető kisajátítási kártalanítás összege tehát a következőképpen alakul: a kisajátított összterület 12 056 m2, ebből három ingatlan esetében 1500 m2-ig telekként értékelhető területrész összesen 4500 m2. E 4500 m2-ért a már kifejtettekből következően m2-enként 26 forintos egységárat alapul véve, a felperesnek járó kártalanítás összege 117 000 forint. A földként értékelhető területrész a fennmaradó 7556 m2-es terület, melynek értéke — 11 Ft m2-enkénti egységárral számolva — kerekített összegben 83 000 forint. E két érték együtt tehát 200 000 forint. Minthogy a felperes részére az államigazgatási eljárásban 116 825 forintot már megállapítottak, a kereseti követelés e két érték különbözete tekintetében alapos, amely összegszerűleg 83 175 forint. A másodfokú bíróság ennek megfelelően változtatta meg a Pp. 253. §-ának (2) bekezdésére utalással az első fokú bíróság ítéletének fellebbezett részét, és szállította le a marasztalás összegét 107 175 forintról az említett 83 175 forintra. Egyben a felperesnek ezt meghaladó keresetét is elutasította. A felperes fellebbezése hiányában nem érintette a másodfokú bíróság a felperes keresetét elutasító első fokú ítéleti rendelkezést, és ugyancsak fellebbezés hiányában nem érintette a kamatfizetés kezdő időpontjának megállapítására vonatkozó ítéleti megállapítást. (Legf. Bír. Pf. 1.20 45111982. sz., BH198313. sz. 115.) 125. /. A felek perbeli cselekvőképességét, valamint a törvényes képviselőnek ezt a minőségét — ha ezek tekintetében kétség merül fel — a bíróság az eljárás bármely szakában hivatalból köteles vizsgálni. A törvényes képviselő nem járhat el, ha közte és a képviselt között érdekellentét áll fenn [Pp. 50. § (1) bek., Ptk. 225. § (1) bek., Csjt. 87, § (1) bek.]. II. Kisajátítás esetén a megszűnt haszonélvezeti jog értékét nem az illetékekről szóló jogszabályi rendelkezések szerint kell meghatározni, hanem mérlegelni kell az eset összes körülményeit, figyelembe kell venni különösen a haszonélvezeti joggal terhelt ingatlan jellegét, haszonélvezeti jog gyakorlásának módját, a jogosult személyi körülményeit, a liasznosítás lehetőségeit, a hasznosítással elérhető anyagi előnyt, a haszonélvezeti jognak az ingatlan forgalmi értékére gyakorolt hatását (Ptk. 178. §, 1976. évi 24. sz. tvr. 15. §, PK 365. sz.). A perbeli belterületi lakóházzal beépített ingatlan 2/4 részben az I. r. felperes, 1/4—1/4 részben pedig a kiskorú III—IV. r. felperesek tulajdonában volt. A kiskorú III—IV. r. felperesek tulajdoni illetőségét a II. r. felperes haszonélvezeti joga terhelte. 139