Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

rint többletkártalanítást ítélt meg, és ezt közöttük a tulajdoni arányok szerint megosztotta, továbbá kötelezte még az alperest a kisajátított ingatlanok 1982. évi várható termése értékének a megtérítéseként 58 150 forint megfizetésére a III. r. felperes javára. Ezt meghaladóan a felperesek keresetét elutasította, egyben rendelkezett az állam által előlegezett kereseti illeték viseléséről akként, hogy a felperesek egyetemlegesen 7528 forintot, az alperes pedig 10 750 forintot köteles megtéríteni. Az ítélet ellen a felperesek fellebbeztek, melyben a keresetüket elutasító rendelkezés megváltoztatásával további 125 440 forint megítélését kérték. Az alperes csatlakozó fellebbezéssel élt, s abban a felperesek keresetének teljes elutasítását kérte. A másodfokú bíróság a felperesek fellebbezését alaptalannak, az alperes csatlakozó fellebbezését részben alaposnak tekintette, s ehhez mérten ítéletével a járásbíróság ítéletét részben megváltoztatta. így az 1982. évi várható termés értékének megtérítése iránti kereseti kérelmet elutasította, s ennek megfelelően a III. r. felperes javára megállapított marasztalási összeget 78 823 forintra leszállította. Megváltoztatta a kereseti illeték viselésére vonatkozó rendelkezést is akként, hogy az alperest terhelő illeték összegét a felperesek terhére leszállította 7258 forintra. Döntését azzal indokolta, hogy az 1976. évi 24. számú tvr. [helyesen: a 33/1976. (IX. 5.) MT számú rendelet 25. §-a (1) bekezdésének a) pontja] szerint a kisajátítással kapcsolatos értékveszteségként meg kell téríteni különösen a mezőgazdasági művelés alatt álló ingatlan esetében a lábon álló és függő termés értékét, ha az a birtokbaadás időpontjában már megállapítható, ennek hiányában a folyó gazdasági év várható termésének az értékét kell megtéríteni. A felperesek ingatlanait kisajátító államigazgatási határozat 1982. május 6-án kelt. A kisajátítási eljárás megindulásáról az államigazgatási hatóság 1982. február 5-én értesítette a felpereseket. A városi tanács vb műszaki osztálya még ezt megelőzően felhívta őket, hogy az ingatlanokat a várható kisajátításra tekintettel az 1982. évben már ne műveljék. Ennek a felhívásnak a felperesek eleget is tettek, és az ingatlanokon az 1982. évi termés érdekében semmiféle gazdasági tevékenységet sem fejtettek ki. így a terméskiesés értéke címén a felpereseknek nem jár kártalanítás, ezt az ingatlanokért járó kártalanítási összeg utáni kamat pótolja. A jogerős ítéletnek a kisajátított ingatlanok 1982. évi várható termése értékének megtérítése iránti igényt elutasító rendelkezése ellen törvénysértés miatt emelt törvényességi óvás alapos. Az 1976. évi 24. számú tvr. 16. §-a értelmében a kisajátítással kapcsolatos értékveszteséget és költségeket meg kell téríteni. Ezzel kapcsolatban a 33/1976. (IX. 5.) MT számú rendelet 25. §-a (1) bekezdésének a) pontja úgy rendelkezik, hogy értékveszteségként különösen a mezőgazdasági művelés alatt álló ingatlan lábon álló és függő termésének az értékét kell megtéríteni, ha ez a birtokbaadás időpontjában már megállapítható. Ennek hiányában a folyó gazdasági év várható termésének az értéke térítendő meg. A jogszabály a várható termés értéke megtérítésének a feltételéül nem írja elő, hogy a tulajdonos a folyó gazdasági évben a várható termés érdekében munkát végezzen. Ettől függetlenül az adott esetben a munka elmaradását annál kevésbé sem lehetne a felperesek terhére róni, mert az ingatlanok művelését az államigazgatási hatóság felhívására hagyták abba. Az 1976. évi 24. számú tvr. 20. §-ának (1) bekezdése értelmében a kisajátítást 132