Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

vagy megközelítése a bennlakók számára úgyszólván teljesen lehetetlen". Ugyancsak a helyszíni szemle tapasztalatai alapján állapította meg azt is, hogy csak a téli időszakra, egy méteres sávra és kizárólag gyalogos közlekedésre kor­látozódó átjárás az alpereseket semmilyen mértékben nem zavarhatja, hiszen az átjárással érintett területsávra lakóhelyiség ablaka nem nyílik, és a téli hó­napokban az átjárással érintett kertrészen a kinntartózkodás lehetősége is igen jelentős mértékben korlátozott. Egyik bíróság sem folytatott le azonban bizonyítást arra nézve, hogy meg­oldható-e és milyen költséggel a felperesi ingatlanon a télen is biztonságos fel­járat kialakítása. Az alperesek hivatkoztak arra, hogy a felperesek a lépcsősor befedése útján saját ingatlanukon is kialakíthatnák a megfelelő közlekedés fel­tételeit. Ezért szakértő bevonásával kellett volna vizsgálni és megállapítani a feljáró biztonságos közlekedésre való alkalmassá tételének lehetséges módoza­tait és várható költségkihatásait. Csak ennek ismeretében került volna a bíróság olyan helyzetbe, hogy a peres felek ellentétes érdekeinek egybevetésével meg­állapítsa, fennállnak-e a törvényen alapuló szolgalom keletkezésének jogsza­bályi előfeltételei vagy sem. Téves a másodfokú bíróságnak az az álláspontja, amely szerint időszakosan gyakorolható szolgalmi jog alapítására nincs lehetőség. Ennek nincs kifejezett jogszabályi akadálya. Az időbeli korlátozás épp úgy a szolgalmi jog gyakorlása meghatározásának módja, mint a szolgalmi út helyének vagy a használat gya­koriságának, terjedelmének a meghatározása. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az első fokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 21165/1984. sz., BH 1985111. sz. 425.) 114. Ingatlanilletőség terhére szolgalmi jog nem jöhet létre, de nem jöhet létre a javára sem, mert az ingatlannyilvántartásban a telki szolgalmi jog jogo­sultjaként arra az ingatlanra kell utalni, amelynek mindenkori tulajdonosát a szol­galmi jog gyakorlása megilleti. Ingatlan pedig az önálló ingatlanként nyilván­tartott földrészlet [Ptk. 167. §, 1972. évi 31. sz. tvr. 6. § (2) bek., 2711972. (XII. 31.) MÉMsz. r. 16. § (1) és (2) bek., l.§ (1) bek. a) pont]. (P. törv. I. 20 12111985. sz., BH 1985/12. sz. 469.) 115. LA felek megállapodásán alapuló átjárási szolgalommal kapcsolatos perben döntő jelentőséget kell tulajdonítani annak, hogy a szerződés megkötését követően bekövetkezett-e olyan lényeges változás a felek körülményeiben, illetőleg jogviszonyában, amely miatt az átjárási szolgalmi jog megszüntethető. II. A törvényen alapuló szolgálom általában csak gyalogos átjárásra jogosít. A jogosultat terheli annak bizonyítása, hogy a gépkocsival történő átjárás bizto­sításához nagyobb érdeke fűződik, mint a kötelezettnek ahhoz, hogy gépkocsival való átjárástól mentesen használhassa az ingatlanát. A motorizáció egyre növekvő jelentősége és térhódítása önmagában még nem eredményezheti azt, hogy a tör­vényen alapuló szolgalom gépkocsival való átjárásra is feljogosítja a jogosultat (Ptk. 168., 170. §). (P. törv. I. 20 564/1983. sz., BH 1984/9. sz. 354.) 127

Next

/
Oldalképek
Tartalom