Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

el ezért a megyei bíróság, amikor használati díjat állapított meg a felperesek javára. Tévedett azonban a megyei bíróság, amikor egy összegben, végleges kielégítést szolgáló használati díjat állapított meg. A birtoklás és a használat módjának a szabályozása nem jelenti a közös tulajdon megszüntetését. A körülmények lényeges megváltozása esetében lehetőség van újabb rendezésre. Ezért nem lehet megállapítani azt, hogy a használati módnak a tulajdoni arányoktól eltérő rendezése folytán végleges kielégítésként egyösszegű térítés illeti meg a felpereseket. A megyei bíróságnak azt kellett volna vizsgálnia, hogy az alperes által elfoglalt többletterületért — a területrész használati és hasznosítási jellegére is figyelemmel — milyen mértékű időszakos (havi vagy évi) használati díj megállapítása látszik szükségesnek. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletének az alperest 10 000 forintban marasztaló rendelkezését — a másodfokú perköltségre is kiterjedően — hatályon kívül helyezte és a megyei bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. íörv. I. 20 5061 1981. sz., BH 1982/3. sz. 92.) 96. Ha a közös tulajdonú házban levő lakást az egyik tulajdonostárs önkényesen elfoglalja, a tulajdonostársak között emiatt keletkezett vitát a bíróságnak nem a lakásügyi jogszabályok, hanem a Ptk-nak a közös tulajdon használatával kapcsolatos rendelkezései alapján úgy kell elbírálnia, hogy a használat módját végrehajtható határozattal maga állapítja meg [Ptk. 140., 143. §, 111971. (II. 8.) Korm. sz. r. 123., 124. §, PK8. sz.]. (P. törv. II. 20 01111982. sz., BH 1982/9. sz. 371.) 97. A tulajdonos a rendelkezési jogát terhelő elővásárlási jogot nem játszhatja ki azzal, hogy az elővásárlási joggal terhelt dolgot egy másik dologgal együtt adja el, és a vételárat egységesen állapítja meg. Más a helyzet azonban akkor, ha a tulajdonostárs a társasházban levő, külön tulajdonában álló, nem lakás céljára szolgáló helyiséget (garázs) az öröklakással együtt kívánja harmadik személynek eladni. Ez esetben a tulajdonostársak a nem lakás céljára szolgáló helyiségre nézve nem gyakorolhatnak elővásárlási jogot [Ptk. 145. § (2) bek., 373. §, 1977. évi 11. sz. tvr. 7., 8. § (3) bek.]. (P. törv. III. 20 652/1983. sz., BH 1984/7. sz. 270.) 98. A közös tulajdon megszüntetését bármelyik tulajdonostárs követelheti. E jogát azonban nem gyakorolhatja a tulajdonostárs, ha ezzel a tulajdonostársa méltányos érdekeit súlyosan sértené [Ptk. 147. §, 148. §. (2) bek., PK10. sz.]. A perben eredetileg Gy. M. és házastársa voltak a felperesek. Az I. r. alperes a nevezett felperesnek 1978 decemberében meghalt Gy. Mária nevű gyermekének volt a férje. Gy. Mária és az I. r. alperes házasságából származó gyermekek a II—III. r. alperesek. Ez utóbbi alperesek tehát Gy. M. és házastársa felpereseknek az unokái. A jelen per megindításakor a 355. számú telekkönyvi betétben 91. és 92. hrsz. alatt felvett házingatlannak 4/16 részben a II. r. felperes, 6/16 részben az I. n alperes, 3/16 részben a II. r. alperes és további 3/16 részben a III. r. alperes volt az ingatlannyilvántartásba bejegyzett tulajdonosa. Eredetileg az ingatlan tulajdonosai a II. r. felperes szülei voltak, akik az 111