Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 10. kötet, 1982-1985 (Budapest, 1987)

1960-as évek közepe táján haltak meg. A szülők 1958. február 18-án közjegyzői okiratba foglalt közös végrendeletet alkottak. Eszerint az őket megillető tulajdoni illetőség fele-fele részét, tehát az egészhez viszonyított fele részt a II. r. felperesre, míg a tulajdoni illetőségük 1/4—1/4 részét a II. r. felperes két testvérére hagyták. A II. r. felperes anyja házastársa halála után eltért a közös végrendelet rendelkezésétől, s az ingatlan nevén álló 1/2 részét az 1966. június 30. napján kelt ajándékozási szerződéssel az I. r. alperesre és az akkor még életben levő házastársára ruházta. Az 1965. április 13-án meghalt apa hagyatékát az örökösök a végrendelet szerint örökölték meg. így lettek tulajdonosok a II. r. felperes és annak testvérei. Az I. r. alperes és néhai házastársa azonban a II. r. felperes testvéreinek tulajdoni illetőségét megvásárolták. Az I. r. alperes néhai feleségének a tulajdoni illetőségét a II—III. r. alperesek örökölték meg. így alakult ki a perindításkor fennállott — az előbbiekben ismertetett — tulajdoni állapot. Az ingatlanon levő régi lakóházat 1966-ban túlnyomó részben lebontották, és az ingatlanon egy új lakóház épült. A ház megépítése után az új ház egyik szobájában laktak a jelen per eredeti felperesei az I. r. alperessel és annak néhai házastársával együtt. Rövid idő eltelte után azonban beköltöztek a megmaradt régi épületben kialakított lakásba, és azóta is ott laknak, illetőleg haláláig ott lakott az I. r. felperes is. A felperesek keresetükben annak megállapítását kérték, hogy az ingatlannak az alperesek nevén álló 12/16 részéből 4/16 rész egymás közötti egyenlő arányban őket illeti meg. Ezt a tulajdoni igényüket ráépítésre, továbbá arra alapították, hogy az új lakóház a közös gazdálkodás eredményeként jött létre. Az alpereseket arra is kérték kötelezni, hogy az új háznak a folyosóról nyíló utcai szobáját bocsássák a kizárólagos használatukba. Az I. r. alperestől 10 000 forint kölcsön visszafizetését is követelték. Az alperesek a kereset elutasítását kérték. A II. r. alperes viszontkeresetet terjesztett elő a közös tulajdon megszüntetése iránt, úgy hogy a II. r. felperes illetőségét 20 000 forintért ő válthassa magához. Az első fokú bíróság megállapította, hogy a II. r. felperes az ingatlannak az alperesek nevén álló 12/16 részéből 4/16 részt „eredeti állapot helyreállítása" jogcímén megszerzett. Ezt meghaladóan a felperesek keresetét, valamint az „alperesek" viszontkeresetét elutasította. A közös gazdálkodás tényét és a kölcsön iránti igényt nem találta bizonyítottnak, mégis a II. r. felperes javára azért ítélt meg tulajdonjogot, mert a Ptké. 2. §-ának (1) és (2) bekezdésére alapított álláspontja szerint a II. r. felperes édesanyja a közös végrendelettől nem térhetett volna el, és nem ajándékozhatta volna az illetőségét az I. r. alperesnek és néhai házastársának. Ennélfogva közös végrendelet alapján a II. r. felperesnek meg kell kapni az ingatlan 1/4 tulajdoni illetőségét. Ez ellen az ítélet ellen mind az eredeti felperesek, mind pedig az alperesek fellebbeztek. Az I. r. felperes a másodfokú eljárás tartama alatt 1980. december 9-én meghalt. Az alperesek a nevezett jogutódait perbevonták, akik a másodfokú eljárásban III—IV. r. felperesekként vettek részt. A másodfokú eljárásban a felperesek már csak a tulajdoni igényüket tartották fenn. A másodfokú bíróság ítéletével az első fokú bíróság ítéletét megváltoztatta. 112