Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 9. kötet, 1980-1981 (Budapest, 1983)

II. A felperes módosított keresetében kérte megállapítani, hogy a perbeli találmány nem szolgálati találmány, ezért a szabadalmi oltalom a felperest illeti meg. Kérte továbbá az alperest az általa felvett szabadalom-hasznosítási díj és .a kifizetett feltalálói díj különbözeteként jelentkező 358 000 Ftból a szabadalom fenntartásával és az értékesítéssel felmerült összeggel csökkentett rész megtérítésére, valamint kamat és perköltség fizetésére kötelezni. Az alperes elutasítást kért. Védekezése szerint a felperes munkaviszonyon kívüli jogviszony alapján dolgozta ki a megoldást, ennek a kidolgozásáért ellenértéket és célprémiumot kapott, a megoldás kidolgozásában a vállalat több más dolgozója is részt vett. Hivatkozott arra is, hogy az alperes a megoldás felett az 1968. december 13-án kelt szerződés alapján'rendelkezési jogot nyert. Az első fokú bíróság elutasította a keresetet. A,z indokolás szerint a felperes mint lakatos a műszaki fejlesztési csoport beosztottja volt, a vállalattal kötött kísérleti szerződés alapján dolgozta ki a találmányt munkatársaival együtt túlóradíj és célprémium fejében és beleegyezett, hogy megoldásával az alperes rendelkezzék. Ezért az 1969. évi II. törvény 9. §-ának (1) bekezdése alapján a találmánynak szolgálati találmányként való bejelentése részben a felek jogviszonya, részben a felek megállapodása alapján is helyénvaló volt. Az első fokú bíróság a pervesztes felperest kötelezte 615 Ft 80 fillér perköltség megfizetésére az alperes javára. Az első fokú ítélet ellen a felperes fellebbezett. Kérte az első fokú ítélet megváltoztatását, a kereset szerinti határozat hozatalát és az alperesnek perköltségben való marasztalását. Az alperes kérte az első fokú ítélet helyben hagyását. Másodfokú perköltséget egyik fél sem számított fel. III. A rendelkezésre álló adatok érdemi döntésre nem alkalmasak. A Legfelsőbb Bíróság a következőkre mutat rá. 1. A szabadalmi bejelentés 1968. augusztus 12. napján történt. Ezért az 58/1967. (XII. 19.) Korm. sz. rendelet 1. §-ának (3) bekezdése értelmében volt jogosult a munkáltató közölni az Országos Találmányi Hivatallal, hogy a felperes által benyújtott szabadalomra igényt tart. Az említett rendelet 1. §-ának (6) bekezdése értelmében a találmány szolgálati jellegével kapcsolatos viták tekintetében a szabadalmi jogszabályok rendelkezései az irányadók. A szabadalom megadása 1970. december 4-én történt, a találmány szolgálati jellegével kapcsolatos vita ezt követően keletkezett a felek között. Ezért az 1969. évi II. törvény 72. §-ának (1) bekezdése alapján — a 72. § (6) bekezdésére és a 4/1969. (XII. 27.) OMFB—IM sz. rendelet 37. §-ának (1) bekezdésére is figyelemmel — a perbeli vita tekintetében a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1969. évi II. törvény (Szt.) 9. §-ának rendelkezéseit kell alkalmazni. A találmány szolgálati jellegével kapcsolatos vita tehát bírósági útra tartozik [Szt. 9. § (3) bek.]. 2. Az Szt. 9. §-ának (1) bekezdése szerint szolgálati találmány annak a találmánya, akinek munkaviszonyból vagy más jogviszonyból folyó kötelessége, hogy a találmány tárgykörébe tartozó megoldásokat dolgozzon ki. A felperes karbantartó lakatos volt az alperesnél. A becsatolt munkaköri leírás szerint a művezető és a csoportvezető közvetlen irányítása alatt dolgozott, a részére kiadott munkát végezte. Nem volt, de képzettségénél és be51