Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 9. kötet, 1980-1981 (Budapest, 1983)

osztásánál fogva nem is lehetett a feladata önálló műszaki szerkesztési, tervezési munka végzése. Munkaviszony alapján a perbeli csomagológép kialakítására vonatkozó műszaki megoldás kialakítása nem volt a felperes munkaköri kötelessége. Nem alapozza meg a munkaköri kötelezettséget az 1967. június 10-én kelt célfeladat sem. Ez ugyanis nem a műszaki megoldás kidolgozására, a találmány megalkotására, hanem kizárólag a perbeli találmánynak, illetőleg korábban újításnak megfelelő csomagológép határidőben történő elkészítésére vonatkozott. Ez a célfeladat tehát egyáltalán nem jelenti azt, hogy a felperes célfeladatként alkotta meg — az alperes többi dolgozójával közösen — a találmányt, hozta létre azt a műszaki megoldást, amelynek csupán hasznosítását jelenti a kérdéses csomagológép elkészítése. 3. Az alperes tévesen hivatkozott arra is, hogy a felek közös rendelkezése alapján szerzett jogot a szabadalomra. A találmány szolgálati jellegét a törvény határozza meg. Ebben a tekintetben a törvény szabályozza a felek rendelkezési jogosultságát is. Az Szt. 9. §-ának (2) bekezdése lehetővé teszi, hogy szolgálati találmány esetében közvetlenül a feltaláló rendelkezzék a szabadalommal, ha a találmányra a munkáltató nem tart igényt. Arra azonban nincs lehetőség, hogy a feltaláló — jogérvényesen — szolgálati jellegűnek ismerjen el olyan találmányt, amely a jogszabály feltételei szerint nem az. A szabadalmat, illetve a szabadalmi igényt egyébként át lehet ruházni [Szt. 15. § (1) bek.]. Ennek a feltétele azonban a határozott átruházási szándékot érvényre juttató szerződés. Ilyen nem volt a felek között. Az 1968. december 13-án kelt szerződés nem a szabadalom átruházásáról, hanem kizárólag a megoldás hasznosítása felől rendelkezett. Ennek alapján az alperes nem szerezhetett igény jogosultságot a szabadalomra. 4. A perben rendelkezésre álló adatok alapján azt sem lehet megállapítani, hogy az újítási kísérleti szerződések létrehoztak olyan viszonyt a felek között, amelynek keretében a perbeli találmány tárgykörébe tartozó megoldás kidolgozása volt a felperes feladata. önmagában a kísérleti szerződések szövegéből ez nem tűnik ki. Ezek a szerződések kizárólag az újítás kísérleteinek a lefolytatására utalnak. A becsatolt kísérleti napló sem tartalmaz még utalást sem műszaki szerkesztési, tervezési, fejlesztési munkára. Kizárólag szerelési munkálatokat (fűrészelés, esztergályozás, csapágyszerelés stb.) tüntet fel. Megállapítható azonban, hogy a kísérletek célja félautomata csomagológép elkészítése volt. Ennek feltétele volt a szükséges műszaki megoldás kialakítása. Ezért a perben azt kell vizsgálni, hogy az újítási kísérleti szerződések megkötésekor a műszaki megoldás rendelkezésre állt-e vagy sem. Ettől függött, hogy a kísérlet során csupán a kész megoldás gyakorlati alkalmazására, megvalósítására vagy magának a megoldásnak a kialakítására volt szükség. Ha a kísérleti szerződés megkötésekor csak a célkitűzés volt meg és a megoldást ezután kellett kialakítani, akkor a jogviszonyból folyó kötelezettség megállapítható. Ha azonban a felperes a megoldás lényegét a szerződéstől függetlenül alakította ki, a kísérletek során csak a kipróbálásra, gyakorlati alkalmazásra, lényeget nem érintő módosításokra volt szükség, akkor nem lehet megállapítani azt, hogy a megoldás kidolgozása a felperesnek az újítási kísérleti szerződésből eredő munkaköri kötelessége volt. 52