Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 9. kötet, 1980-1981 (Budapest, 1983)

ház sosem volt önálló, hagyományai koloncként húzzák, ide-oda kacsingat, a megújulást külső formai jegyek mechanikus átvételétől várja. Jogunk biztosítja a gondolatközlés, véleménynyilvánítás, a tájékoztatás és a bírálat szabadságát, és mindezek egyik eszközét, a sajtószabadságot. Kiemelkedő szerepe van e körben a bírálatnak, amely társadalomformáló és személyiségalakító hatású. Ezért a felperes jogosult volt véleményét, állásfoglalását nyilvánosságra hozni, sajtó útján közölni — feltéve, hogy a gyakorolt bírálat megfelelt társadalmi rendeltetésének, nem sértett közérdeket, nem sértette mások egyéni érdekeit, személyiségi jogait. Ezeknek a feltételeknek ^ vizsgálata azonban nem tárgya a jelen pernek. Aki azonban a nyilvánosság porondjára lép, aki másokat bírál, annak számolnia kell azzal, hogy őt is megbírálják, nyilatkozatait értelmezik, elemzik, és hogy ez az értelmezés, bírálat esetleg eredményében sérelmes is lehet a számára. Az alperes által közölt sajtócikk kifogásolt része összhatásában, lényegét tekintve a felperes nyilatkozatának értelmezése, elemzése, bírálata, az újságíró véleményének a kifejezésre juttatása a felperesv nyilatkozatáról, elképzeléseiről, ideáiról, bírálatáról, állásfoglalásáról a színházzal kapcsolatos egyes kérdésekben. Már a kifogásolt cikk címe is ezt fejezi ki „Csodálkozások" megjelöléssel, amely önmagában is értékelést, véleményt jelent. Ez tűnik ki a cikk részleteiből is. Újságírói véleményt jelent, amikor a cikkíró csodálkozik, hogy valakit megróhatnak azért, mert marxista, a marxizmus elvei szerint értelmezi Franz Kafkát. A cikkíró véleményt közöl, magyaráz, értékel akkor is, amikor arról számol be, hogy miről értesülünk a szövegből. A cikkíró véleményét tartalmazza az irigylésre méltó öntudatra, a magabiztosságra történő utalás abban a kérdésben, hogy ki ért jobban a színházhoz. Véleményt közöl a cikk, amikor azt vázolja, hogy — „mondjuk" — mi az ideája a felperesnek az igazi színházról. A cikkíró véleményét és bírálatát fejezi ki annak a közlése, hogy az érzi magát fizetett ellenzéknek, akit egy évvel a főiskola elvégzése után vezető rendezőnek neveztek ki. A bírálat szabadsága, illetve a Ptk. 79. §-ának a kifejezett rendelkezése folytán az értékítélet, újságírói vélemény, értelmezés, értékelés sajtó útján történő helyreigazítására nincs lehetőség. 3. A támadott sajtócikk szövegének a tartalmi, az összefüggések figyelembevételével történt vizsgálata alapján azt lehet megállapítani, hogy az újságírói vélemény, értékelés, értelmezés nem épül valótlan tényállításokra, nem fejez ki valótlan tényállítást, illetve nem tünteti fel a való tényeket hamis színben. Helyreigazításra ezért ezen a címen sem kerülhet sor. Egyenként vizsgálva az egyes kifogásolt részeket a következőket kell megállapítani : a) A felperes nyilatkozatának a lényeges tartalma szerint Péter Weiss marxista didaxis útján értelmezte és átírta a cselekményt Kafka művének a dramatizálása során. A részben a felperestől származó új átdolgozás mellőzte ezt a szerinte téves értelmezést, meghagyta a művet misztikus fedettségében. A felperes kifejezésre juttatta, hogy P. Weiss átdolgozását roppant sekélyesnek tekinti. Nem hamisította meg a kifogásolt sajtóközlemény valóságát, és nem is tüntette fel azt hamis színben, amikor mindebből azt a következtetést vonta le, hogy a felperes megrótta Weiss-t, mert marxista módon értelmezte Kafkát. Tévesen utal a felperes arra, hogy nyilatkozatában nem a marxista ér34