Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 9. kötet, 1980-1981 (Budapest, 1983)

fokú bíróságot e rész vonatkozásában az eljárás folytatására utasította, míg egyebekben az első fokú ítéletet — azt részítéletnek tekintve — helyben hagyta. [Pp. 253. §-ának (2) bekezdése]. A felperes oldalán felmerült perköltség összegét a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 252. §-a (4) bekezdésének megfelelő alkalmazásával csak megállapította, annak viselése kérdésében az első fokú bíróságnak kell határoznia. A Legfelsőbb Bíróság felhívja az első fokú bíróság figyelmét arra: tájékoztassa a felperest arról, hogy a további eljárás során indokolt lehet a lap főszerkesztőjének alperesként perbevonása. Abban a feltételezett esetben ugyanis, ha a felperes személyhez fűződő jogainak megsértése megállapítható lesz, a jogsérelem eredményes kiküszöböléséhez — elsősorban a nyilvános elégtételadás biztosításához — az ő perbenállása is szükséges lehet. Egyébként is a közzétett cikkek tartalmáért a főszerkesztő is felelős. (Legf. Bír. Pf. III. 21 597/1979. sz., BH 1980/9. sz. 332.) 9. A sajtóhelyreigazítás alapja a személyiség sérelme, célja a sérelem orvoslása. Sajtóhelyreigazítást azonban csak akkor lehet elrendelni, ha a jogsérelem valótlan tényállítás, illetőleg való tények hamis színben történő feltüntetése útján valósult meg. Az esetleg sérelmes értékelés, értelmezés, bírálat, újságírói vélemény, értékítélet csak akkor lehet sajtóhelyreigazítás alapja, ha az valótlan tényálíítást tartalmaz vagy fejez ki, illetőleg hamis színben tünteti fel a valóságot [Ptk. 79. § (1) bek.]. I. Az irodalmi-művészeti-közművelődési és kritikai folyóirat az 1980. évi decemberi számában ,,Az éhező művész nem megy el. . ." címmel beszélgetést közölt Sz. J.-val, aki egy éve végezte a főiskolát és már vezető rendező. A közlemény szerint Sz. J. beszélt a hivatásáról. Elmondotta, hogy rendezése során az életet alkotásokká formálja, a színpadon a mozgás, a zene, a szöveg, a szó, a hang, a gesztus, a zenei effektusok elemeinek a szintéziséből sajátos nyelvet, nyelvrendszert teremt. Már egyetemista, illetve katona korában a barátaival alakított együttesben erre törekedett. A főiskolától csak műveltséget és tájékozottságot kapott. A színházcsinálás ösztönös szükséglet a számára. A színpadon nem tudja elviselni az élet imitációját. Ennek ellenére munkájában akaratlanul is „sok szakmai és etikai hibát vét". Beszámolt egyes kiemelkedő rendezéseiről. Utolsó főiskolai vizsgaelőadásként Rozevicz darabját rendezte, amely Kafka novellájából készült. Az előadásnak — eredendően persze Rózevicz művének a hibájából — nem sikerült kibontania az éhező művész tisztaságában rejlő lehetőségeket. Kafka gondolatainak tisztaságához, zártságához képest Rozeviczéi rendkívül hevenyészettek, vázlatosak. Legsikerültebb munkájának az Óriáscsecsemőt tartja. Ezzel kapcsolatban elmondotta, hogy Déry drámájával a legmostohábban bánt, az ő irístrukcióihoz volt a leghűtlenebb és a magáéhoz a leghűbb. A darabot a felére „húzta meg", a szöveget megtisztította a nyelvi sallangoktól. Rendezését a tehetetlenségből származó düh hatotta át, amely abból származott, hogy látta saját korosztályának a fokozott elhülyülését, hogy ők is „ugyanúgy élnek" velük is „mindent meg lehet majd csinálni". Diplomamunkaként Kafka Per című művének a dramatizálását rendezte. A produkciót egészében nem tartja igazán jónak. Ennek fő oka, hogy Kafka nem igazán színpadra való. A színpadi előadáshoz nem Péter Weiss dramatizálását használta fel. Ezt unalmasnak találta, szerinte ez az átdolgozás 30