Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 9. kötet, 1980-1981 (Budapest, 1983)

volna szó, hogy a vállalatot nem képviselőnek, hanem félnek kellett volna tekinteni. A Legfelsőbb Bíróságnak a megyei bíróság által említett eseti döntése nem a perbeli esetre, hanem olyan tényállásra vonatkozik, amikor a 9/1969. (II. 9.) Korm. számú rendelet 6. §-a szerinti kivétel nem áll fenn, vagyis amikor az érintett ingatlannak nincs kezelő szerve. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság végzését a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a megyei bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. I. 20 815/1979. sz., BH 1980/6. sz. 204.) c) A személyhez és a szellemi alkotásokhoz fűződő jogok ca) A személyhez fűződő jogok caa) A személyhez fűződő jogok védelme 6. í. A személyhez fűződő jogokat csak személyesen lehet érvényesíteni. Meghalt személy emlékének a megsértése címén a hozzátartczó léphet fel. A meghaltak emlékének a sérelme a hozzátartozók kegyeleti jogainak a sérelmét jelenti [Ptk. 85. § (1), (3) bek., 22. §]. II. Az író az általa kifejezett művészi cél, az egyetemesebb valóság ábrázolása érdekében jogosult alkotásához felhasználni, átformálni, átalakítani a saját emlékeit, élményeit a társadalmi érdekek és mások jogos érdekeinek a korlátai között. Más személyhez fűződő jogainak a megsértésére azonban nem jogosult. Valamely sajtótermék átlalánosságban helyes célkitűzései sem engedik meg azt, hogy részleteiben másnak a személyhez fűződő jogait megsértse. — Ha az alkotó a művében olyan személyt ábrázol, aki valamilyen módon felismerhető, köteles az ábrázolt szereplőnek a személyhez fűződő jogait tiszteletben tartani. A szépirodalmi alkotás tartalma, utalásai alapján felismerhető személy orvoslást kérhet, ha az ábrázolás a személyhez fűződő jogait sérti. Az igény érvényesítésének a feltétele azonban, hogy a valóságban élő személy és az irodalmi műben szereplő személy felismerhető és azonosítható legyen (Ptk. 75., 78., 84. §). I. H. J. I. r. alperes írta és 1978-ban a Szépirodalmi Könyvkiadó II. r. alperes adta ki a „Kányák" című regényt. A könyv borítólapján levő ún. „fülszövegben" az író elmondja önmagáról, hogy dédöregapja zenész (cigányzenész), dédöreganyja paraszt volt, nagyapja — a harmadik gyerek — fuvarozik, gyári munkás, éjjeliőr, „önfejű nagy nőcsábász". Házasságából hét gyermek születik, az író anyja a legidősebb. V.-n talál egymásra az író apja, H. J. segédmunkás és az anyja, K. M. betanított munkás. Apja harmincévesen meghalt. A fülszöveg folytatása szerint az író családjának a „sorsát" írta meg. Regénye „a Kányáknak — a parasztlány nagyanya, a cigányzenész nagyapa, gyermekeik és unokáik — története." Kiemeli a fülrész azt is, hogy ,,H. J. családregényének gazdag meseszövésében a realizmus vegyül irracionális elemekkel". Az I. r. alperes nagyapja K' J. I. r. felperes keresetében előadta, hogy az I. r. alperes által írt és a II. r. alperes által kiadott „Kányák" című regény tartalmából és a fülszöveg'utalásaiból reá lehet ismerni az I. r. felperes és 21