Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 8. kötet, 1978-1979 (Budapest, 1982)

lajstromszámú — szabadalom hasznosítására külön szerződés nem jött létre. Ennek az oka azonban az volt, hogy az alperes a 160 649. lajstromszámú szabadalommal védett megoldást önállóan nem hasznosította. Ennek alapján csak prototípus készült, sorozatgyártás nem indult. Megállapítható az is, hogy a feltalálók a 162 224. lajstromszámú szabadalmi megoldás kialakításakor felhasználták a korábbi, 160 649. lajstromszámú megoldás egyes elemeit. Ez kitűnik abból, hogy a 16,2 224. lajstromszámú szabadalom igénypontjának a tárgyi köre tartalmazza a korábbi, 160 649. lajstromszámú szabadalom igénypontjának a lényeges jellemzőit. Az új találmány kialakításakor a korábbi szabadalmi megoldás felhasználása tudatosan történt. A felperes által készített újítási javaslat kifejezetten hivatkozik arra, hogy a körülvarrt nyakas gombfelvarrógép a Cs 600— 6. típusú átlépőfonal nélküli gombfelvarrógép továbbfejlesztett változata. A 162 224. lajstromszámú szabadalom hasznosítására vonatkozó szerződés rendelkezéseinek a meghatározásánál a felek tekintettel voltak arra, hogy a hasznosított megoldás kialakításánál felhasználták a korábbi szabadalmi megoldást, amire a szerződés szövege kifejezetten utal. Erre tekintettel ismerték el a szerződésben a felek a korábbi — 160 649. lajstromszámú — szabadalom egyik feltalálójának, Sch. J-nek a jogosultságát találmányi díjra és erre figyelemmel határozták meg a találmányi díj megosztásának az arányát. Tekintettel arra, hogy K. J. és S. Á. felperes mindkét találmánynak a feltalálója volt, az ő javukra, illetve terhükre külön nem kellett elismerni azt, hogy saját maguk újabb találmányuknak a kialakításánál felhasználták a saját korábbi találmányukat. Egyébként az újabb — a találmányi díj megállapítására vonatkozó szerződés tárgyaként szereplő — találmány feltalálói külön írásbeli nyilatkozatban is elismerték a korábbi találmány felhasználását és ennek alapján a korábbi találmány egyik feltalálójának a jogosultságát a találmányi díjra, aki az újabb találmány feltalálójaként nem szerepelt. 2. A 45/1969. (XII. 29.) Korm. számú rendelet (R.) 2. §-a (1) bekezdésének a) pontjára és 3. §-ának (2) bekezdésére figyelemmel a találmány díjazásának az alapja a találmány tárgyának az értékesítéséből eredő vállalati hasznos eredmény. Az 1972. január 3. napján kötött szerződés a találmány hasznosításából eredő vállalati haszon megfelelő százalékában állapítja meg a feltalálók díjazását. Az 1972. március 21. napján kelt kiegészítő szerződés azonban mindkét találmány előzményét jelentő alapgép (termékjele Cs 600 B), valamint a 162 224. és 160 649. lajstromszámú szabadalommal védett megoldások felhasználásával kialakított Cs 600 M 36 H termékjelű gép nyeresége közötti különbözetet tekintette a díjszámítás alapjaként. Ebben a különbözetben mindkét felhasznált megoldás hasznos eredménye benne van. A szerződéskötésben részt vett feltalálók tehát mindkét megoldás hasznos eredménye után díjazásban részesültek. A Legfelsőbb Bíróság következetes gyakorlata szerint a feltalálók csak abból a haszonból részesedhetnek, amely közvetlenül és kifejezetten az általuk alkotott találmány ellenértéke. Több találmányi megoldás felhasználása esetében ezért a hasznos eredményt meg kell osztani az egyes megoldások között. Ezért amennyiben a felek közötti szerződés valóban csupán a 162 224. lajstromszámú találmány díjazására vonatkozott volna, akkor díjalapként csak a vállalati haszon arányos részét lehetett volna figyelembe venni. Abból tehát, hogy az új gép felhasználásával elért teljes hasznot díj88